Veled f�jok

K�rd�sek �brednek
sz�ntelen lelkedben,
volt-e jogod hozz�:
tebenned rend legyen.
M�st nem �rdekelt,
te mennyit k�nl�dt�l,
saj�t �r�m�knek
j� alanya volt�l.

Hogy tudt�l volna
t�k�letest tenni?
Ha semmi nem v�ltozik,
hogy lehet �r�lni?
Mindig a f�lelem,
meg az idegess�g,
a kil�t�stalans�g,
s �r�k�s fesz�lts�g.

Bizonytalan lett�l,
neked sz�v is jutott,
sajn�lni kezded azt,
ki annyiszor megb�ntott.
Most tudom, valami
sz�vedet facsarja...
sok id� kell m�g, m�g
ember ezt megszokja.

T�k�letes boldog
semmik�pp sem lehetsz,
k�z�s kincseteket
sz�t nem t�phetitek.
Nem m�s ez, kicsim,
lelkednek s�haja,
lelkiismeretednek
rend�letlen hangja.