Szab�lytalan s�ta

S�t�lunk.
A ny�r m�g csak bel�pett
a sz�npadra, �pp csak elh�zt�k f�gg�ny�t…
l�gy szell� esedez arcunk h�s�t�s��rt.

Megy�nk sz�tlanul, kezem a kezedben,
n�ha r�m mosolyogsz, gondtalan, kedvesen,
s nem b�ntjuk a vir�gz� l�lek d�szeit,
elj�tsszuk, hogy nem v�r megold�sra itt
semmilyen probl�ma, hisz nincs…

A dolgunk, hogy azt �rezz�k, ami van,
a j�v� majd elrendez�dik, s�lytalan
b�r j�l tudjuk, nincs olyan, mit helyett�nk b�rki
megoldhatna, m�gis e percben nem fontos semmi,
s ami kil�t�stalan, az csak a j�v�, de mi

a jelenben j�runk.
A Margitsziget hatalmas feh�r t�rzs� f�i
szerencs�re nem is hagyj�k el�cib�lni
a k�rd�st: meddig lesz �gy �s milyen �rtelme van
a jelennek, ha nem tudjuk, mi lesz majd holnap.

Most itt vagy velem, itt vagyok veled
t�nd�kl�nk, nyugalom van,
nem f�lsz �s nem f�lek,
s tal�n ez itt a l�nyeg.

A v�rosba �rve
a j�v� k�rd�se
m�r csak �tfut� pillanat,
mit lez�r a t�zfalakr�l lecs�ng�
b�borsz�n alkonyat.