Ap�mnak vittem...

Ap�mnak vittem aranys�rga vir�got,
s�rk�v�n megsimogattam
a ny�lt, der�s bronzarcot...
s tettem-vettem m�g,
ha l�t, h�t l�sson szebb vil�got.
Sz�vembe m�lab�s b�nat k�lt�z�tt,
m�g le nem telepedett, mikor
egy m�kus illant �t a s�rok k�zt!
�mulva n�ztem, ahogy az �ri�s f�ra
felfutott, barn�s h�ta id�nk�nt
vid�man cikkanva el�t�nt,
azt�n m�r nyoma sem maradt
a d�s lombok rejteke m�g�tt...
L�tod, apu, ezt nem gondoltam volna,
hogy s�rodn�l egyszer mosolyogva,
der�s gyermeksz�vvel �llok majd,
bronzarcod k�r� aranys�rga
vir�gokat sz�rva.