|
Gondolatok a barátságról
2016. 03. 06.
A Barátok Verslista 2016/01. havi belső pályázatára íródott. Téma: barátság, lufi.
Gondolatok a barátságról
Tudod, a barátság nem mindig egyszerű.
Kiskoromtól észleltem, hogy túl könnyen
rámondjuk egy kapcsolatra, hogy barátság.
Közben pedig szó sincs róla, csak annyi az egész,
hogy pillanatnyilag megértjük egymást,
közös érdeklődés, közös programok és bármi más,
melyről egyet gondolunk; s máris jön a nagy felfedezés:
ő a legjobb barátom, nem kétség.
Sokszor hetek, hónapok kérdése, és rájössz,
hogy e pár pillanat közel sem járt a barátsághoz.
Amíg minden sima, tiszta, amíg az állóvíz nem zavaros,
addig lehet helytálló a ragaszkodás...
de amint porszem kerül a levesbe, már nem értjük egymást.
A barátságnak pedig sokkal többet ki kellene bírnia,
mint a szerelemnek, mert a barátságnak már az elején
is sokkal jobban számít a lélek, mint a test...
A barátság támasz, társ a bajban, partner az örömben.
Együtt élünk-halunk, a másik nélkül hiányos a napunk.
Nagyon lényeges, hogy nem egyoldalúan - hanem kölcsönösen.
Ha szabad az egyiknek a teljes őszinteség, a
másik se orrolhasson meg ugyanezért.
Nincs alá- és fölérendeltségi viszony, nincs
kihasználás és kiszolgáltatottság,
csak hit a másikban és feltétlen bizalom.
Kell, akivel megoszthatsz sírást és nevetést,
kell, aki erősít, ha az élet elgyengít.
De ha csak az egyik, akire számíthat a másik,
ott az egyiket csupán kihasználják,
s a barátság szó enyhén szólva sántít.
Nyilván hosszabb barátságokról is szól az élet,
amikor zökkenőmentesen múlnak el az évek,
s mi kitartunk egymás mellett, szinte hirdetjük is ezt.
Sajnos, mégis elég sokszor egy félreértés,
elég egy rosszízű gesztus, egy meg nem emésztés,
egy át nem beszélés, szinte szándékos meg nem értés,
egy gonosz befolyás - s az ártatlan pellengérre lép.
Elég egy külső ember irigy hazugsága,
de ahhoz restek vagyunk ám, hogy járjunk utána!
Pedig a barátságnak - ha igazán az - ennyit bőven
mindig, minden esetben ki kellene bírnia!
Ha a próbát ki nem állta, fennáll a barátság hamis volta.
Nagyon sokáig tud fájni egy csalódás; úgy fáj,
mintha csak valamely testrészed hiányzana.
E fájdalom, a sajgó hiány tovább tart, mint
néha már bírhatnád... de ha igazad érzed, büszkeséged
tiltja az esetleg már sokadik kezdeményezésed.
Volt valaha egy szép, színes, szív alakú lufid,
mely megsérült, elpukkadt - mily sokszor erről szól az élet.
Csak éppen... ez a lufi már nem a kis virágé.
Aki egyedi, aki más, mert egyvalakié.
A kis virág hiába vár a kis hercegre, egyetlen barátjára.
A kis virág szeretetét már nincs, ki átvigye
a messzi, távoli, ködtől alig látszó túlsó partra.
A kis virág kipukkadt lufiját örökre sirathatja.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
