�lj sok�ig, any�m

Anyja vagy "Annya"? -
els� szavunk ez volt, �gy h�vtunk
�cs�mmel t�ged, anyu.
Majd v�ltozott a k�p, kiskorunk
elm�lt lassan, s ahogy unok�k bec�znek,
�gy maradt rajtad: Mamu.

Csak a szomsz�d megy�t l�ttad
hetvenkilenc �ved alatt, soha
semmit nem pihent�l,
magad�rt s k�nyelmed�rt
oly keveset v�rt�l, �rte apr�
szikr�nyit sem tett�l.

Nem l�nyeges, nem fontos,
mondtad mindig, majd csak
lesz veled is valahogy...
Te nem rovod fel, szeg�ny,
hogy h�tt�rbe szorulsz, pedig
az er�d csak egyre fogy.

H�l�t vagy viszonz�st
semmilyen j�tett�rt sohasem v�rsz,
csak adsz, mindig adsz,
full�nkot sem sz�rsz �s
nem al�zod meg azt, kinek ingyen
szeretetet osztasz.

Ha b�ntottak sz�val,
csak hallgatt�l m�lyen... �gy t�nt,
meg sem �rint, pedig f�jt
sok minden, tudom, de te
t�k�lyre vitted a keny�rrel
val� visszadob�st.

Te erre hivatt�l, s e vil�g
mennyivel rem�nyteljesebb, m�sabb,
k�l�nb, jobb lehetne,
ha a te sz�vedb�l egy kev�ssel
t�bb sz�lethetne, ha az �nz�s hely�t
a szeretet t�lthetn� be.