|
Nagymammhoz
Nagymammhoz
A te iddben mg nem tanttattak
titeket, lnyokat,
tizenhat vesen frjhez adtak
anlkl, hogy te azt akartad…
Iskold alig,
de az let iskoljt
nagyon is kijrtad…
Egyszersg, szeretet
jsg s lelkiismeret
embertelen munka,
margiti trds
keresztre emelte
szegny leted…
Te, aki stigmaknt viselted
pokol-hzassgod,
mert „mit szlnak, fiam, msok?
megblyegeznek a npek, ha elvlok!”…
aki trtl s nem lzadtl,
nfelldoz s hittel br voltl…
aki gyermek-apmmal Mriapcsra
elzarndokoltl,
s mly shitedtl annak
elhalt hajhagymi
j letre kaptak…
Te, aki kibrtad
apm hadifogsgt,
l-e, hal-e, vekig
sem tudhattad…
Te, aki a semmibl varzsolt
terlj-asztalt mindig,
hogy csinltad vajon,
n nem tudom mig…
Gyerekkorom els halottja
te voltl, nagymama,
szksgem lett volna rd
jaj, sokkal tovbb,
s nem fogtam fel sszel
azt a hirtelen tvozst…
Gondolatom srn tenlad jr
augusztusi csillaghulls tjn,
s ha azt hiszed, hibaval volt,
mit kzdttl s szenvedtl,
n emlkszem s… tudom, hogy
nagyszer
ember
voltl.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
