Csodakpem
Csodakpem
Barna zsinr rgzti pilleknny fakerethez
mutats keresztfzssel a klnleges vszonkpet,
llegzetelllt sznekkel festve rajta az indonz szigetvilg
teleholdas letkpe, des-csods mesevilg, mit csak
a kpzelet ragozhat tovbb.
Bbor, mlykk, arany, ezst, srga s lila sznek
delejezve hvjk magukhoz az ht-bmul tekintetet...
Veled voltam, mikor meglttam abban a fstl illat boltban,
svrogva nztem, tudtam, jl nzzem meg, s hagyjam,
majd felejtsem is el gyorsan.
Egy hnap mlva jra arra jrtam, kerestem a kpet
svrgn, titokban, vgyva, csak egy percre ismt lthassam,
de msik llt a helyn s n sajg-irigyen, fjn gondoltam
az ismeretlenre, kinek szobja faln lg, az rmre,
otthonnak dsztsre.
jabb hnap telt, s a nyrbl hideg sz lett, most te utaztl hozzm,
s n egy fraszt ht utn dideregve vrtalak az lloms peronjn.
Siettl felm, s ahogy meglttl, boldog szletsnapot kvntl,
aranycsillmokat szrt a szemed, s tnyjtottad nekem szved
minden szeretetvel a hnapok ta titkon megvett-rejtett,
fl orszgon is tutaztatott csods ajndkot: a mesebeli kpet,
s vele egytt aranyszvedet.
|