Gondolat csak �gy

Mindig bosszantott,
hogy csepp a tenyerem,
h�romszor markolom �s
�jra teszem-veszem,
mit m�s egyszerre.
S az is, hogy karom
oly er�tlen gyenge,
hi�ba cipekedtem mindig
s�hajtoz� kar�csonyfak�nt,
hogy ett�l kiizmosodtam,
ember ne higgye.

Nem mondhatn�m,
hogy helyettem m�s cipel,
�s azt sem, hogy aut�t tol
al�m, ha k�zd�k b�rmivel.
Ha �gy lenne, t�n azt hinn�m,
agyon vagyok k�nyeztetve,
s hogy szavam sem lehetne,
err�l meg lenn�k gy�z�dve.