Anymrt
Anymrt
Mikor gyorsvonatknt rohannak a napok,
szre sem veszem mr a szguld hnapok
nyomt, csak egy llomsnl dbbenek r nha,
a bennem l gyermek mg futna, szaladna,
hiszen rk biztonsgban tartja anyja karja...
De , istenem, enysz fiatalsg,
mi nemrg te voltl, anym, m hny virg
kinylott hny tavaszon, s hnyszor hullottak
sznes levelek? Mr n is a megprbltak
tjt jrom, s tudom, rizni tged nem tudlak...
Ahogy gyngyszemknt peregnek napok s vek,
jvk r, egyszer taln nlkled kell ljek.
Azt tudom, most e gondolatot nem viselem el,
mg te vagy, n csak addig vagyok egsz llekkel...
nzn kvnom: maradj velem, mg nekem is mennem kell.
|