[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Szia, Gyémánt! Nem is tudtam, hogy szoktál erre járni. De ide épp a bejegyzésed után nem sokkal írtam... Viszont igazad van, mostanában nem vagyok valami termékeny. Vannak ihletettebb napok és vannak zsúfoltabbak, gondterheltebbek, sűrűbbek - amikor nem adatik meg egy kis nyugalom és csend, amikor az ihlet is messze elkerül... Remélem, fog ez még változni...
Üdvözöllek: Magdi
Ezt már másnap teszem hozzá: közben rájöttem, nem erről a helyről hiányolsz, hisz ide azért csurran-cseppen írás. Itt csak annyit, hogy megvolt az oka. Ha érdekel, iwiw-en megírom. |
Szia Magdi, rég nem irtál a lapon.. ?? gyémánt |
Szia, Gaby!
Örülök, ha tetszik, köszönöm szépen!
Üdvözlettel: Magdi |
Szia Magdi!
Tetszik az oldalad, még jövök olvasgatni.
pussz: gaby  |
Szia, Sárkányka!
Naná, hogy örülök! Nagyon szeretem a cicás verseid! A mai is nagyon kedves vers - egy nagyon kedves cicáról!
Szeretettel: meoindil |
Köszi szépen, Meoi!:) Ma egy macskás van megint - remélem, örülsz?:)
Sárkányka |
Gyönyörűek az új versek is, Sárkányka! Meghatóak...
Szeretettel: meoindil |
Nagyon szívhezszóló verseket írtál, Sárkányka!
Szeretettel: meoindil |
Igazad van, jó a vers is... de a topikomra inkább nem teszek ki ennyire konkrét politikai témájú dolgokat...
Én most egy makkást raktam fel ide, attól biztos nem hergeli fel magát senki...:)
Üdvözöllek: Magdi |
Hát a politikával hogyan állsz Magdikám?
A ma politikusához
Mai kor embere, bújva szótárt, Netet,
Eszével felfogja, mit talál ott, tisztán,
De látja a valót, s csikorgatva nevet,
Mit kellene értsen a nagy politikán.
Létezik itt nálunk tanult főkből elit,
Roskadozik tőle a fennkölt parlament,
Hol a honszerelem kebleket nem hevít,
Hitele a Háznak lassacskán gallyra ment.
Miért kell e Házban neki úgy az a szék?
Mért mond honfi nagyot, hol pilla sem rebben?
Mert ott tátja száját a nagy húsosfazék,
Mert így ficánkolnak milliók a zsebben.
Hatalom- s kapzsi vágy, mi szívét kirágja,
Dicső elődinek, kik adtak nem vettek,
Kezében elhervadt becsület-virágja,
Csak szavak, csak szavak, hol maradtok tettek?
A két oldal egymást ugyancsak gyalázza,
Semmilyen dologban nem értenek egyet,
Közben a közjónak igen nagy a láza,
Tönkre mehet bele a haza, s e nemzet.
Mindkét fél hazudik, és a nép nevével
Ítélő szót harsog, dobál sarat s vádat,
És hamis szavakkal, ígérettel lép fel,
Őellenük minden jóérzésem lázad.
Dühödtől Honatya nem tartok, nem félek,
Abban bízom buzgón, működik e tétel,
És abban a hitben szakad meg az ének,
Ha most nincs is, lesz majd üdítő kivétel
(Tőlük előre is bocsánatot kérek!).
Szeretettel
BiharyJ
PS: lehet, hogy ezt nem teszed ki a kirakatba. |
Szia, Biharyj!
Szeretem a kutyákat is.:) És ez a versed is tökéletes, rímeid csodálatra mélóan remekek, én csak brekegek, s nem t'ok ilyeneket...:))
Szeretettel: Magdi |
Kedves Magdi!
Túlteng Nálad a macskák kultusza. Ellensúlyként íme egy kutyavers (ha elférne a békák mellett?!):
Kutyasors
Az én nevem doktor Hektor,
Farkas voltam biz én egykor.
Kebelén a horda horda,
Vonítottam telő Holdra.
Etológia a szakmám,
Tanulmányozom a gazdám.
S ahogy telnek ezredévek,
Változik a kutyaének.
Ámbár ember, örv az érve,
Tán átveszi hazaérve.
Tudom jól, a szimat számít,
Rám is lehet bízni bármit.
Fent kering a Lajka lelke,
Halálát az űrben lelte.
S ahogy telnek ezredévek,
Változik a kutyaének.
Rám bízva a birka burka,
Nem jár érte májas hurka.
Szerelmem egy szőke szuka,
Nincs rá időm, sok a munka.
Postás-pestis lábról lever,
Mikor fűben haver hever.
S ahogy telnek ezredévek,
Változik a kutyaének.
Valós: velős-csontom csentem,
Nincs okom, hogy mancsom mentsem.
Büntetésem párzó póráz,
Szuka-szűke s durván szól rám.
A csont helyett ő gumit rág,
Hová lettél kutyavilág!?
S ahogy telnek ezredévek,
Változik a kutyaének.
Konok kanok csúnya csínye,
Gazdik szemét, orrát csípte.
Értük jött egy pucér pecér,
A bőrük is sokat megér.
Falon függ a kutya bőre,
Bár lehetne csésze csősze.
S ahogy telnek ezredévek,
Változik a kutyaének.
Finom bőröm dobra dobta,
Dalt csal belőlem a kotta.
Ha megsimít tányér-tenyér,
Az egy velős-csonttal felér.
Hogyha neki kezdek ásni,
Nem elárul Macska-Fáni?!
S ahogy telnek ezredévek,
Változik a kutyaének.
Nem is nemes, de nemesít,
Karakterem sokat veszít,
Előbb öleb, később véreb,
Megtámadom saját vérem.
Ami rossz, az mind rám hajaz,
(Kutya-meleg, kutya-hideg,
Kutyagumi, kutyaszorító,
Kutyafáját, kutyatej,
Kutyakaparó, kutyabaj,
Na végre, egy macskajaj!)
Csak legyintek, hisz nem baj az.
S ahogy telnek ezredévek,
Változik a kutyaének.
A rám ragadt ösztön gyilkos,
Számomra ez nagyon kínos.
Pénzimádat, ember-harag,
A saját képére farag.
Sarat dobálsz, rád is freccsen,
Rúghatsz, kaphatsz gólt a meccsen.
S ahogy telnek ezredévek,
Változik a kutyaének.
Tevőleges, tehát tehet,
Velem eteti meg a telet.
Teli tála, meg a kassza,
Ember embernek farkasa.
Csal a csele, kecse kacsa,
Nem egyéb, mint busa basa.
S ahogy telnek ezredévek,
Változik a kutyaének.
Hűség-óság divatjamúlt,
Falkaszellem rég elavult,
Eget ugat vagy fél itten,
Falkájában pénz az isten.
Régi törvény: az a nyerő,
Aki mellett ott az erő.
S ahogy telnek ezredévek,
Változik a kutyaének.
Buta betűk szónak szőnek,
Kutyafiai jövőnek,
Nekik szolgál majd az ember,
Lázadozni sohasem mer.
Elsüllyed a pocsolyába,
Kutya sem ugat utána.
S ahogy telnek ezredévek,
Ekként szól a kutyaének.
2008-01-28
|
Olvastam! Nagyon aranyos vers lett az is! A mai viszont kicsit szomorkás.
Szeretettel: meoindil |
Köszi.:)
Van egy cicás...:)
Szeretettel: Sárkányka |
| Szép lett ez a versed is! Tetszik!
Szeretettel: meoindil |
Cicások nem teremnek annyira sűrűn, de azért majd igyekszem...:)
Köszönöm szépen, hogy itt jártál!
Szeretettel: Sárkányka |
Szia, Sárkányka! Nagyon aranyos az új cicásvers! Remélem követi több is!
Szeretettel: meoindil |
Szia, Biharyj!
Örülök, hogy megtaláltál! Itt ezentúl is megtalálsz, ha újat "remekelek" (nagyfokú túlzással). A tegnapi a Cicásokat gazdagítja... Aranyos a "kis bugyutád"! Felteszem a topikomra, jó? Ha már "nekem adtad"...:)
Szeretettel üdvözöllek: Magdi
|
Az álompár
A tó tükrén béka Réka,
Nászra szánva úszna néha,
Ám az álom ólomleple,
Varangy vágyát mélyen lepte.
Álom bálon csibor Tibor,
Csúnyán a lábára tipor,
Cincér pincér simán nevet,
Kínálja a hínárlevet.
Béka Rékán növény-kötény,
Jaj, de elvitte az örvény,
Tunya tanya, úszás érte!
Ezt már béka Béla kérte.
Tormaforma dorong dereng,
A békahad borong, eseng:
Nem fáraszt az unka-munka,
Mindannyian jól lakunk ma.
Íme itt a szúnyog-szőnyeg,
Asszonyfejre főkötőnek.
Szúrhat felénk félénk fullánk,
Sőt, ha gólya szabadul ránk,
Megszólal a tulok-tülök,
Príma prímet húz a tücsök,
Zúzzuk, űzzük hosszú lábát,
Nem tűrünk ily poronty-bábát.
Béla bólint: béka baka,
Nem a szerelem évszaka
A hó-szakállú hideg tél,
S a tó partján bús szél beszél.
Megjegyzés: bugyuta versike
2008-01-18
Üdv. Biharyj |
Köszi szépen a "kínlódást" a lappal... a bosszúságot nem teveztem bele, elnézést...
Hát, talán beindulok még. Győzködöm magam, hogy a verselés nem attól függ, kinek hány keze van...
Sárkányka |
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
