Az idő rabjai

életünket túlszervezzük

perceinket duplán éljük

sebesen őrölnek

az idő malmai

skatulyákba rekesztődünk

kitörünk és visszaesünk

egyszer csak mi leszünk

az idő foglyai

szerelmünkben égünk izzunk

és azután elhamvadunk

felcsapnak-lankadnak

az idő lángjai

beléd szúrnak eltipornak

nem biztos hogy begyógyulnak

csak lassan hegednek

az idő sebei