|
Virágaim
Virágaim
Minden cserepes virágom kipusztult
az évtizedek folytán. Nem sok kellett
nekik, öntöztem, nem öntöztem,
akartam, betartottam - mégsem kellettem
valahogy... az ő világuk nem működött
mellettem.
Mindig szóltam, nem kérek semmilyen
cserepest, mert ezek tények, nálam
nem maradnak meg, de valamiért nem
hittek nekem... sok fényben, kevésben,
oly mindegy volt, mit és hogyan tettem,
tehettem...
...kimúltak mellőlem. Egyetlenegy, mely
végigkísér, bár már tőle is búcsúztam
sokszor... de döntött és húsz éve velem van,
ez hihetetlen számomra olykor... egy futó.
Még nagynénémtől kaptam, ő gyökereztette
énnekem.
Néha megritkul, olykor megdúsul... néha
elfelejtem, el is hanyagolom szegényt,
aztán nagy lelkiismeret-furdalással öntözném,
majd elhullat jópár levelet, s újraéled, már
lemondok róla, azt hiszem, vége, de nem... szinte
példaképem.
Fogalmam sincs, miért van ez. Van, aki semmivel
nem tesz többet irántuk, mégis szeretik a virágok...
én bármit tehetek, kipusztulnak, restelkedhetek...
Egyedül ő, albérleteket, öt költözést átvészelt...
kibírt mindent, macskát, túllocsolást, sárgulást...
énvelem.
Talán mint virág... ő az igazi számomra,
ki szeret engem?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
