Mg nem ks
Mg nem ks
Ifjkorban ms a fontossgi sorrend,
vgzed mmel-mmal, mi ktelez,
de inkbb kergetnd s lnd a sr,
szmodra fontosnak tn, zrs napokat,
fstsen flleteg, tegnapra nem emlkez,
baljsan zajos jszakkat,
melyek "bulisgbl" a hinyrzeten kvl
semmi, szinte semmi nem marad.
Hogy rohan az id, azt sem ltod mg,
nem veszed szre az apr rncokat,
m agysejtjeidbe lassan s szrevtlen
az vek ms eljeleket lopnak,
ms lesz az rtkrend, s ms jelent
ugyanaz a trtnet, mozdulat,
s taln van esly mg r, hogy
ptolj valamit vagy meglsd a fontosat:
a felhk szpsgt, a fk tiszteletremlt
hallgatst, az g kksgt, a hold
rejtelmes ragyogst, a hegyek fensgt,
az j suttogst, a kispatak csrgst,
ld t egy kutya bartsgt, rtkeld
gonddal hsgt, ragaszkodst,
vedd szre, ahogy a pillang finom
nesztelensggel rppen a virgra,
lgy hls, hogy felkel a nap s
j remnyekkel nzhetsz a vilgra.
Egyszerre mshogy kezded ltni
magadat, anydat, apdat, s hnyszor,
de hnyszor fogsz shajtani attl,
ahogy majd sajt gyereked hozzd szl...
hnyszor ltod majd be, hogy igen,
ugyanezt reztk anym s apm...
s magadba roskadsz a fjdalomtl.
Ne titkold, mg mindig nem ks,
trd ki a szved, lsd meg a szenvedt,
neked csak pr j sz s simts,
mg neki tn tlls s segt er...
hogy ne mondhasd majd az t vgn,
hogy bnom nagyon, de most mr ks,
oly sok mindent mshogy tennk,
de vge, nincsen mr... sajnos, lejrt az id.
|