Az �n utc�m

Gyermekkori utc�m
s a h�z, ahol feln�ttem,
r�gi val�jukban �lnek
k�pzeletemben.
�gy, ahogy most l�tom,
majdhogynem idegen...
annyi a v�ltoz�s,
szinte hihetetlen...

Mennyi �j h�z, s mennyi
sosem l�tott ember!
Ballagok csendesen,
hisz k�sz�nn�m sem kell...
Itt-ott t�n a j�rda
ismer�sen repedt,
s p�r - velem egyid�s -
fa �ga integet...

H�nyszor v�gigj�rtam
ez utc�t, istenem,
minden zeg�t-zug�t,
sz�glet�t ismertem.
M�r m�s kuty�k ugatnak,
s nem is �dv�z�lnek...
csak az esti sz�l tal�l
engem ismer�snek.