A kis fakop�ncs

Ny�ri d�lut�n - v�rva a buszt, gondolkodom mindenf�l�n... a meleg elviselhet� itt, f�s-bokros park sz�l�n. Agysejtjeim m�ra m�r megtett�k maguk�t, f�sult, f�radtan nyomott vagyok.
Ez �lmos, zsibbadt hangulatba egyszerre mint der�lt �gb�l vill�m, feketerig� nagys�g�, �l�nk, f�rge kis mad�r csap le r�m... Teste fekete-feh�r mint�zat�, s k�s�bb felfogom, hogy tark�j�n �s tal�n sz�rnyv�g�n�l piros foltok pomp�znak rajta...
Megh�kkenten �ll el l�legzetem, m�g nem d�nt�ttem: f�ljek-e vagy sem – � viszont bl�zomba v�jva er�s karmait, felfel� gyalogol k�pzeletbeli l�tr�j�n, melynek fokait mi m�s alkotn�, mint a b�r�m... minden karomnyoma ut�n felszisszenek, de az eset oly spont�n �s k�l�nleges, hogy csak n�zem �mulva... leveg�m visszafojtva... �gyesen �s szinte bizalmasan, szempillant�s alatt �tr�ppen meztelen karomra, f�gg�leges ir�nyban gyorsan s biztosan halad rajta...
Okos szem�b�l nem der�l ki sz�momra, mi ez az eg�sz kit�ntet�s, ez a szokatlanul b�tor, hihetetlen mer�szs�g... annyira az�rt nem mindennapi dolog, hogy v�rosban, �t mellett, b�rmilyen bar�ts�gos is a meg�ll� m�g�tti kis liget – fakop�ncsok sz�lljanak az emberre... f�rg�n �ttipegve v�llamon �gy d�nt, hogy most elk�sz�n... m�g megcsippenti f�lbeval�m, s nem mondom, hogy nem sikkantok fel... majd a k�zeli fat�rzsre sz�ll. Fark�val t�masztva test�t m�g r�mn�z, mintha k�rdezn�: "Ugye, nem baj, hogy k�v�ncsi voltam? Ugye, m�r nem olyan ez a nap, mint a t�bbi?"
N�zz�k egym�st, nyomait d�rg�l�m... karmait�l s cs�r�t�l m�g �g a b�r�m. Majd felhangzik egy jellegzetes hang: cs�re alatt koppan a k�reg, s el�bb-ut�bb nem lesz hasztalan a kop�csol�s, szorul odabent a f�reg...
K�zben l�tszik buszom a kanyarn�l... Kis fakop�ncs, �g �ldjon, �s... k�sz�n�m neked ezt a p�r pillanatot. B�r n�hol v�r folyik karmaid nyom�n, m�gis bearanyoztad sz�momra ezt a napot...