Jajgat�s

Az �vek, ahogy telnek, �rzem, f�radok.
A gerinc mint tart�oszlop csak vicc,
ahogy iparkodik, s est�re m�r alig l�tok.
H�tv�ge fel� m�r csak a rem�ny
csihol szikr�t a fennmarad�sra, hogy
elfogynak v�gre a h�tk�znapok.
�m a rem�ny hamv�ba hal, mint m�r sokszor,
nincs h�tv�ge most sem, mint m�r annyiszor,
utols� percben kardj�ba d�l s minden felborul,
kelni hajnalban �s soha nem lesz v�ge,
a terhek szaporodnak s v�gleg bealkonyul...
s hogy menni kell megint, sziklamerev
arccal, f�sult l�lekkel veszem tudom�sul,
l�ptenk�nt a csendben harsanva kattog� t�rdem
�s g�rcs�l� h�tizmom jajgat v�laszul.