|
A fkhoz
A fkhoz
Ott, hol erdk mlyn s fk magasodnak,
gyorsan halvnyulnak pszmi a Napnak.
Bokrok kztt lustn fszkel rnykok
nyjtzva uraljk az erdei vilgot.
Szeretem a fkat, lombjuk susogst,
v rnykukat, levelk formjt.
Tavasszal csodlom pomps dszeiket,
virgz varzzs vl szneiket.
Nyron rnykukban lhetbb az let,
sokszor tlelek egy-egy krges trzset.
Hallgatom hangjukat zsong lombjaiknak,
zennek-e titkot fldi halandnak.
Leveleket nzek: bennk a fa lma,
merengve simtva: mennyifle forma!
Apr, cakkos, fnyes, hatalmas, brsonyos,
lehet akrmilyen: szabdalt vagy karjos,
levelek nlkl oly dsztelenek a fk,
szraz gallyakkal csak gyszos, halott az g...
sszel kprztatn ltznek legtbben,
srga, rtvrs, barns-zld sznekben.
Tlen, ha h hullik, pazar, csods ltvny
minden egyes fa, ahogy h l gallyn-gn.
Zzmart szikrzik minden porcikjuk,
ezstfnyben csillog tiszta hruhjuk.
A fk, ahogy n ltom, eleven lnyekknt,
vigaszt, rzst adnak, vdelmezkknt.
Tisztelet bredhet emberi szvekben,
ahogyan helytllnak e viharos letben.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
