Pocsoly�s �br�nd

Sok�ig �llok egy pocsolya sz�l�n�l,
n�zem a benne remeg� vil�got,
furcsa l�tv�ny, ha sok�ig figyelem,
szinte elfelejtem, hogy t�n buszra v�rok...

Felborult igazs�g, bizonytalan �rz�s,
mint ablakon �t l�tott fejre �ll� vil�g,
a sz�rke �g ott lebeg a feneketlen m�lyben,
mintha �lom lenne e ford�tott val�s�g...

Hihet� l�tv�ny a lefel� n�v� fa,
s itt a padokr�l az ember lehullna a m�lybe?
F�ln�k vajon, ha felh�k k�z� esn�k?
Mint puha dunn�k, megtartan�nak-e?

Gondoltam, el�z�m b�tran az �rnyakat,
mi�rt ne tenn�k a t�cs�ba egy l�p�st?
Tudom, hogy cip�m alatt �gyis v�z �s f�ld van,
mi�rt riaszt egy kis v�z, elnyel t�n a m�lys�g?

Volt egy kedvenc mes�m a k�tba ugrott l�nyr�l,
ki rem�nyt nem l�tott, s ors� ut�n l�pett,
annyira rettegett, f�lt mostoh�j�t�l...
s l�m, fullad�s helyett vir�gmez�n �bredt.

Nem is lenne t�n rossz... m�sf�le gondokkal...
szabadon mindent�l, probl�m�t�l, ny�gt�l,
sz�m�thatn�k �n is, seg�tve dolgozn�k,
tal�n jutalmat is kapn�k az aranyes�b�l...

M�gsem pr�b�lkoztam e m�sik vil�ggal,
j�tt a busz, s a visszat�r�s komor val�s�ga,
cseppek �ltek rajtam, de nem aranyes�t�l
ragyogtam, mint Holle any� l�nya.