Mikor m�r oll� sem kell

Az ember n�ha g�rcs�sen
ragaszkodik egy sz�lhoz,
melyr�l azt hiszi, fontos,
mert k�ti egy vil�ghoz.
A l�tszat fenntart�sa j�hiszem�,
magunk �l-megnyugtat�s�ra
oly egyszer�, mert sok�ig azt hitt�k,
er�s ez a sz�l.

Mikor sejteni kezdj�k -- s err�l
folyton meggy�z�d�nk --,
m�snak mit sem sz�m�tunk,
r�luk leperg�nk, mint homok,
melyet ujjaink k�zt sz�r�nk,
s a semmivel egyenl� csup�n,
mit sz�mukra jelent�nk --
a sz�lat m�g akkor is, akkor is,
mintha �rtelme lenne is,
fenntartan�nk...

�m csak gy�lnek a cseppek
abban a poh�rban,
elfogy a koh�zi�, az �llott
v�z kicsurran,
tudom�st venni t�nyekr�l
k�nytelenek lesz�nk,
s a r�zsasz�n k�d a szem el�l
illanva tovat�nt,
hogy ak�r vakk�nt is megtiszt�tva
l�ssunk, ne csak tudatlanul,
�rtetlen�l n�zz�nk:
hol az a sz�l?

�gy h�t megfogjuk v�gre
azt az oll�t --
hisz mazochist�k az�rt...
csak az�rt sem vagyunk,
hogy percenk�nt r�gva, sz�rva
egyre mosolyogjunk.
V�gn�nk a sz�lat, de r�j�v�nk:
nincs mit!
Az a sz�l ugyanis m�r r�g
nem l�tezik.