Empátia

Várj, ne ítélkezz,
kis empátia kell,
hogy ne ítéltess.
Ha a jövő és a kitűzött tervek,
a fantázia, az utópia,
a nagy cél a rokonszenvesebb,
talán azt nem itt,
máshol kell keresned.
Kis porszem a lét,
nem tagadhatod,
s ha írásra adja fejét
a szándék,
attól még lehet
ez a játék
elgondolkodtató,
lehet mások számára
újdonság vagy jó,
egy múltbéli tapasztalat
talán súg és mondhat
valami keveset
azoknak, kik még esetleg
csak tapogatóznak
abban, amit te már
átéltél vagy megtapasztaltál…
és az sem feltétlen
nagy hátrány,
ha megértik írásod
egyszer olvasván…
bár tudnék én is
úgy írni, hiszem,
hogy az olvasó soronként
szótárért menjen,
de nem fogok s nem is akarok,
mert csak ez az, ki én vagyok.
S hiszem, hogy az emberek
nagy része arról ír,
mi véle megesett,
amit ő átérzett,
minek ő megfelelt,
tapasztal vagy gondol,
mit végigélt vagy épp most él meg…
a jövőt lehet tervezni éppen,
de hidd el, csak az a biztos
mindenféleképpen,
mit már magad mögött tudhatsz,
mi lezajlott, mit megéltél,
mit már kipipálhatsz,
és biztosan
rábólinthatsz.