|
gy tartod arcom
gy tartod arcom
Arcomat
kt kezed kz fogva
tartod oly puhn,
ahogy a harmat terem
a fesl rzsa szirmn,
ahogy a rebben lepkeszrny
rkdik sznes hmporn,
ahogy lenge szell szrevtlen
zongorzik vgig falevelek sorn.
Ahogy a knny gylik gynggy
a szemhj mgtt,
ahogy a hold ezstje tnik el
a zord felhk kztt…
mikzben visszafojtott vgy
csikorog fogad alatt –
mint mondod -, azrt, hogy vletlen
nehogy belm harapj…
vagy ahogy a tulipn szirmai
- szemnek lthatatlan –
engednek a napstsnek,
s egyszer csak feltrulnak
csodjra a vilgnak…
gy tartja puhn, szelden
arcomat kt kezed,
s n nem gyzm csodlni
e szpsges, tklyre fejlesztett
tehetsged.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
