Ennyit ér az ember? – 4.

Döntés az életemről
 

Névre szóló szociális konzultációlehetőséget kaptunk a héten a miniszterelnök felkérése által. Legalábbis gondolom, nem csak én kaptam meg, mivel fiam és lányom, anyám is megkapták. 10 pontban felvetett kérdést lehet 3-4 válaszlehetőség alapján beikszelgetni.
Rögtön az első után már nem is volt kedvem továbbolvasni:
„Vannak, akik szerint be kellene vezetni Magyarországon a védett kor intézményét, mert aki 55 éves elmúlt és elveszíti a munkáját, annak most alig van esélye újra elhelyezkedni. Mások azt mondják, nincs szükség a védett kor bevezetésére. Ön mit gondol?”
Tök mindegy. Engem 3,5 hónappal az említett kor előtt rúgtak ki. Munkám dögivel ugyanannyi, így, a felmondási idő alatt! Mi másért rúgtak volna ki, ha nem a védettségi kor miatt?? Én megszavazom-e vagy sem, az rajtam nyilván már nem segít. Megszavazhatom persze a többiekért. És ez persze igazol is engem: én hónapokkal ezelőtt hallottam erről – a védettségi kor megszavazásának lehetőségéről. Ugye, senki nem képzeli, hogy pont az én munkahelyem politikailag is hangsúlyos vezetője nem hallott volna erről, és hogy a kirúgásom csak véletlen? Ennyire nem lehetünk naivak. Még én sem, pedig az nagy szó!

Bennem ezek után péntek délután egy teljesen egyértelműen evidens gondolat ötlött fel, és annyira nyilvánvaló, hogy nem is tudom, addig hogy nem jutott eszembe.
Azt, ugye, már az említett kormányrendeleti kérdőív is épp eléggé logikussá tette, amit előtte hallomások alapján gondoltam, hogy a közeli 55 év miatt rúgtak ki sürgősen, nehogy védettségi korba kerüljek, és ezáltal nyugdíjig kelljen a cégnek alkalmaznia. Ezt eddig is tudtuk.
Az viszont hogy létezik, hogy nem jutott eszembe: ha ez a törvény megszavazódik, akkor a többi esetleges cég meg pláne nem fog alkalmazni – ugyane miatt! Hát hiszen akkor ők sem küldhetnének el 55 felett!! Majd bolondok lennének felvenni! Nem teljesen logikus? És ráadásul egy cég, amelyik ismert engem, a munkámat, a becsületességemet; képes volt ezt megtenni, akkor egy ismeretlen hogyan is merne bevállalni egy idegen 55 éves munkavállalót?! A mai világban melyik merné megreszkírozni azt, hogy 10 évig még „eltartson”, azaz munkát adjon? Vagy legalább a csökkentett öregségiig, azaz 6,5 évig? Vagy legalább 4 évig, amíg az alap szolgálati időmet letölthetném?
No, ez a felismerés úgy letaglózott, hogy prímán felidegesítettem magam. Még odabent jöttem rá, és ahogy elkezdtem mondani ott egy lányom-korú (1 db maradék tördelő) kollégának, az még azelőtt, hogy a lényeget kimondtam volna, szintén rádöbbent, hogy mit akarok mondani, és hüledezve mondta: tééényleg...
Azóta sem tudok semmi másra gondolni, és totál rosszul lettem, tartós hányingerem, fejfájásom lett. A rosszullét nem múlt el, és nincs okom semmi, hogy megnyugodjak. Eddig is tudtam, hogy valami iszonyat lesz 55 évesen munkát találni, de most szinte biztosan és logikusan tudom, hogy ezek alapján szerintem nem fogok.
Nemcsak egy sima kirúgás ez, hanem döntés az életemről/életünkről...