|
Falusi nyarak
Falusi nyarak
Emlkszel, mikor ltnk a fben,
fejnk felett zsongott a nyr...
s mi a papsajtot rgcsltunk csendben,
trcseltnk, s jkat nevettnk,
e nyri napok lusta emlke olykor
vissza-visszajr.
Emlkszel, mikor ostorcsapztunk,
az okos felnttek vgre kldtek,
elejn a mzss jember beindult,
s n repltem messzire, t a kertsen...
bele az embernyi magas csalnba...
s k voltak felnttek...
Emlkszel, ott a gpllomson
a rten szabad madrknt jtszhattunk,
minden bell gazdasgi gpre felmsztunk,
frl szedett retlen krtt ettnk,
kutya sem ellenrztt, nem nzett
utnunk, mit csinlunk...
Emlkszel, volt egy tele magtr,
ma mr beltom, veszlyes jtk volt...
felmsztunk a tbb mter magas bzn,
s hogy sllyed alattunk, megfulladhatunk,
arra nem is gondoltunk... de jtt az r szitkozdva,
zve - szerencsnk volt...
Emlkszel, bunkert csinltunk az
orgonabokrokban... takarkkal zrtuk
azt a rszt krbe... ott fecsersztnk,
ltnk egsz nap, felhtlen rmben
babaruhkat varrtunk, a nap prmn telt...
a vgn fra msztunk...
Emlkszel, tejrt jrtunk estnknt.
Ht ra, induls. Fejs hzakhoz.
Utunk ms-ms hzakba vezetett, de e
feladat mindig is mi dolgunk volt.
Nha suttyomban egymst elksrtk,
ksve rtem nagyanymhoz.
Emlkszel, mikor lementnk a kertbe,
mely kilenc csald volt egyszerre,
s beltnk - elvileg - a mi gysunk
kells kzepbe. Egyms utn faltunk
a naptl meleg paradicsomokat, s kiltoztunk is,
persze senki nem jrt erre.
Emlkszel, a falu kisboltjt Jska bcsi
- gy elttem van mg arca - vezette,
oda kldtt nagyanym, vagy dleltt,
vagy dlutn hromra, nyitsra... folyton
beszlt, szaporn Jska b, hogy az idt
a np jl tltse...
Emlkszel, mikor Matyi, a szeld cska
nagyapm szjbl a csikket kicsente...
s emlkszel, hogy Zina, a vrs cica
oly szeld s trkpes volt, kibrt mg
minket is... s csend volt, ha nagyapm lelte
eltt a szkrl lebillentette...
Emlkszel? E nyarak mind a gyerekkorunk.
De milli emlknek csak nagyon tredk rsze!
Mr lassan senki nincs, ki emlkezhetne.
Az emlkek simogatnak, gyerekkorom pp
nem volt veszlytelen, csak egyszer
s szp... gy egsze.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
