Nincs keser�bb gy�zelem ann�l, mint amikor �gy csatolunk valakit magunkhoz, hogy k�zben m�sokat feket�t�nk. M�sokat, akik ehhez a valakihez legal�bb olyan k�zel �llnak, mint mi. De mi akarunk lenni az els�k!
S mi - teljesen logik�tlanul, de b�zva abban, hogy a v�lt ellenfel�nk lesz olyan g�l�ns, neki lesz annyi tart�sa, hogy nem v�laszt a mienkhez passzol� viszonz�st ellen�nk - napokat, heteket, h�napokat t�lt�nk azzal, hogy addig rugdossuk, al�zzuk, sz�gyen�ts�k a legy�zend� szerencs�tlent, m�g �gy gondoljuk, v�gk�pp kit�r�lt�k annak eml�keib�l, akit magunkhoz csatoltunk. H�t ez sz�nalmas.