Ennyit �r az ember? – 2.

Ment�lis z�rzavar �s eml�kek
 

Mikor megkaptam az „elbocs�t�, sz�p �zenet”-et 2011. m�jus 19-�n, munkaid� v�ge el�tt f�l�r�val felh�vatva az egyszem�lyes vezet�s�ghez, megvallom �szint�n, egy darabig egy�ltal�n nem tudtam sz�hoz jutni. N�ztem ki a fejemb�l, egyenest a szem�be az elbocs�t�nak, mik�zben ezernyi �rz�s kavargott bennem. Nagyon fegyelmezett benyom�st kelthettem, mert nem k�n�lt pap�r zsebkend�t, nem mondta, hogy nyugodjak meg �s t�rsai, hanem a „rossz h�r: felmond�s” – bejelent�se ut�n r�m n�zett, tal�n ellen�rizve, hogy hogy viselem, azt�n t�nyek szerint sorolta, mennyi a felmond�si id�, mennyi a v�gkiel�g�t�s, �s k�tf�le megold�s van: rendes felmond�s �s k�z�s megegyez�ses. Ut�bbin�l sz�k nett� egyhavival t�bb �sszeg lett k�n�lva, viszont ahhoz az kellett volna, hogy m�snap m�r egy �j munkahelyen tudjak kezdeni, ahol term�szetesen t�rt karokkal csak engem v�rnak. Mivel ez �gy abszol�t k�ptelens�g, nyilv�n nekem sem �rte meg azt, hogy ne toljam ki 2 h�nappal a munka�gyi k�zpont megl�togat�s�t azzal, hogy azt v�lasztom: nyugodtan r�gjon csak ki. De akkori felfog�k�pess�gem sz�ml�j�ra �rva ezt sem tudtam azonnal eld�nteni, csak m�snapra.
Valamint k�zl�sre ker�lt, hogy rajtam k�v�l m�g k�t embernek – �sszc�gen bel�l most 10-nek – kell mennie. Tal�n nem v�letlen, hogy mi ott h�rman mind az 5. x felett vagyunk...
Mikor helyemre mentem, akkor tudtam meg, hogy �n m�r a m�sodikk�nt lettem h�vatva, �s ut�nam m�g ment egy gyan�tlan ember a „sz�p �zenet” meghallgat�s�ra.
A t�bbiek k�rdezgettek t�lem ezt-azt, s m�r �reztem, hogy sok�ig nem lehet visszatartani a kit�r�st; de szerencs�re munkaid� v�ge fel� j�rt, �gy csendben, k�nkeservesen er�ltetve visszafogtam magam. �s mivel a szem�vegem tavalyt�l nem haszn�lhat�, �jat nem tudtam m�g – ezent�l meg pl�ne… – csin�ltatni, �gy napszem�vegben j�rok, hogy legal�bb a f�ny ne okozzon fizikai f�jdalmakat; egy�ttal r�j�ttem, milyen szuper el�nye is van: ha a hossz� haza�t alatt r�j�n az emberre a b�g�s, nem l�tszik. A buszon �jult h�s�g volt, de csod�lkozva �szleltem, hogy b�r nagyon �rz�keny vagyok r�, most szinte nem is �rdekelt.
J�rt az agyam, folyamatosan. �risten, mi lesz most?! Hogy mondom el ak�r a legk�zelebb �ll�knak, hiszen �n jelenleg k�ptelen vagyok besz�lni – holott valakinek nagyon el k�ne, mert ezt nem tudom sok�ig egyed�l cipelni!
M�g v�s�rolnom is kellett, s�t, f�vet szedni sem felejtettem el a macsk�mnak... kitart�s!
Azt�n v�gre fel�rtem, �s m�g a h�rom z�rral b�bel�dtem, m�r ny�sz�tettem, mint a kutya. V�gre, v�gre, magamban lehettem! M�g k�teless�gszer�en ber�moltam a h�t�be �s elpakoltam, de zih�lva, zokogva; magamon �rezve a macsk�im csod�lkoz� tekintet�t. Kiraktam a kaj�jukat, kicser�ltem a viz�ket, azt�n innent�l kezdve csak b�mb�ltem. Mivel m�snap is menni kellett dolgozni, �gy �reztem, ennek valahogy ki kell j�nnie, mert k�l�nben iszonyat munkanapom lesz.
P�r �ra eltelt�vel ki m�st, mint szeg�ny any�mat h�vtam fel. Megpr�b�ltam t�rt�ztetni magam, de m�r az els� szavakn�l �gy ord�tottam, mint egy gyerek. P�r nap m�lva nagyn�n�mt�l hallottam, hogy any�m szerint �gy s�rni gyerekkoromban hallott utolj�ra...
�jf�lig b�ng�sztem a netet, ut�nan�ztem az adatoknak, j�l vannak-e kisz�molva, mert legal�bb ami j�r, az j�rjon... m�g k�s�n hazat�r� fiamnak is elmes�ltem azt�n – m�r csendesebben, mint any�mnak –, aki ugye, m�r sokat j�rt a munka�gyi k�zpontba �s volt m�r t�bbsz�r hasonl� helyzetben; nagyon meg�t�d�tt. Hozz�szokott, hogy az � anyja mozd�thatatlan, stabil �s �lland�. Az � anyj�val nem t�rt�nhet ilyesmi, hogy kir�g�s... �jf�l m�r elm�lt, amikor m�g meg is massz�rozta az �ltal�ban mindig f�j� h�tamat, gondolom, valamik�ppen b�rmif�le �r�met akart szerezni e pr�ma nap ellens�lyoz�s�ra.
Nem is aludtam �jszaka, csak forogtam, nagyokat l�legezve, mert a tachycardi�m az istennek nem csillapult: alapj�ban gyors a sz�vver�sem, �s eg�sz �jszaka mag�nk�v�l dolgozott, hi�ba vettem be nyugtat�t. A sz�vritmusom is sz�rakozott velem, kihagyott, azt�n meg bep�tolta... ���... hi�ba vettem be a Betalocot... sz�val rosszul voltam.
Ha meg m�r fenn vagyok, mi�rt ne b�gn�k, ugye... �s k�zben v�giggondoltam nem t�l s�r�n v�ltoz� munk�s�letemet...
Egyszer�en nem tudom elk�pzelni, mi lesz. Eleve ragaszkod�, h�s�ges t�pus vagyok. Nem v�ltogattam munkahelyet, sem kisebb-nagyobb s�relmek, sem csak kicsit nagyobb fizet�s hat�s�ra; ink�bb megbecs�ltem a biztosat. Egyetlenegyszer v�ltottam: mikor k�r�sre idej�ttem, ahonnan most kir�gtak.
Rendszeres hallom�sb�l tudom, hogy a r�gi munkahelyemen szinte ugyanaz a fel�ll�s megmaradt, mint amikor �n lel�ptem onnan. S�t, az �n helyemre akkor azonnal vettek fel egy frissen v�gzett l�nyt. Minket m�r meg akartak hagyni. Ez azt jelenti az�ta is, hogy nem lett volna t�bb elbocs�t�s id�ig, magyarul: m�g mindig ott lenn�k, ha maradtam volna...

�n im�dtam els� munkahelyemen, a nyomd�ban dolgozni. Hihetetlen ma is, mikor valakinek elmes�lem; de t�nyleg szerettem, j� voltam, megbecs�ltek, siker�lm�nyeim voltak; �gy �reztem, megtal�ltam a t�k�letesen nekem val� foglalkoz�st, �s be kell valljam, k�t kisgyerek mellett �s egy enyh�n sz�lva nem t�l j� h�zass�gban kikapcsol�d�s volt a munka, az oda val� bej�r�s. Senki nem hinn� el, de egy-egy h�tv�ge ut�n alig v�rtam a h�tf�t...! Mai napig is, ha visszagondolok erre, fantasztikus adom�ny volt, hogy olyan helyen dolgozhattam �s azt csin�lhattam, ahol �s amit szerettem!
Azt�n valahogy, a rendszerv�lt�st�l kezd�d�en elveszett a r�gi biztons�g, szinte �vekig voltak elbocs�t�sok hossz� „feketelist�kkal”, �s a naaaagy nyomda l�tsz�ma t�red�knyire esett. A 90-es �vekben kik�sz�tette az ottmaradottakat – engem is – mindig a retteg�s, hogy rajta lesz-e a feketelist�n, vagy sem... �gy el�g sokan tov�bb l�ptek magukt�l is, amennyiben ad�dott b�rmi lehet�s�g.
�n kiv�rtam. V�rtam, hogy ha akarnak, bocs�ssanak el, mert k�t �vtized ut�n nem mindegy, hogy csak �gy lel�pek, vagy adj�k a megillet� javaimat. Nem, az istennek nem akartak elbocs�tani, viszont felaj�nlottak egy titk�rn�i helyet a kereskedelmi igazgat� mellett, arra val� hivatkoz�ssal, hogy ugye, a j�v� bizonytalan, �s h�t ut�nan�ztek, ki lehetne alkalmas arra a posztra, s �gy gondolt�k, hogy �n igen. Hozz�j�rult ehhez nagyban az is, hogy sok cirillt szedt�nk, s azt is szinte ugyanolyan gyorsan �s hib�tlanul szedtem, mint a magyar sz�veget; valamint az, hogy m�r r�g h�re j�rt, hogy puszta sz�rakoz�sb�l sokat besz�lek oroszul, de azt csak �gy, magunk k�z�tt, po�n kedv��rt; sosem gondoltam, hogy ez lesz a „vesztem”; s ez igen c�lir�nyoss� tette a kiv�laszt�somat.
A helyet nem volt musz�j v�g�l is elfogadnom, ha nem akarom; de t�bb h�tig em�szt�dtem ezen, mert id�nk�nt jelen�seim voltak id�pontokra a jelzett helyen, megismer�, �tvil�g�t�sszer� megbesz�l�st folytatni. Bennem ezek tot�lis frusztr�lts�got okoztak, l�ttam azt a l�gk�rt, ami eg�sz m�s volt, mint a mi technikai jelleg�, szinte kiz�r�lag sz�m�t�g�pes munk�nk... mintha m�s vil�gba cs�ppentem volna. �s mindig tudtam, hogy nem akarok titk�rn� lenni, k�v�t f�z�getni, illusztris csoportokkal ked�lyesen t�rsalogni, telefon�lni �s �gyint�zgetni v�gk�pp nagyon ki nem �llhattam, m�g a gondolat�t�l is irt�ztam... R�ad�sul az akkori fizet�semn�l egyharmaddal kevesebb b�rt aj�nlottak mindez mell�, el�re hangs�lyozva, hogy l�v�n a f�n�k nagy teherb�r�s�, a titk�rn�nek is bent kell lenni reggel f�l 8-t�l este 8-ig, ha az �gy, � vagy a vend�gei-�gyfelei �gy �hajtj�k. Ezt k�t iskol�s gyerek mellett valahogy nem is tudtam volna v�llalni, m�g ugyanannyi vagy net�n t�bb fizet�s mellett sem, nemhogy j�val kevesebb�rt! �s oroszul kellett volna besz�lnem a sok orosz kapcsolat miatt. Ez l�nyeges nyelvfeleleven�t�si k�teless�get jelentett volna, amit valahogy oldjak meg saj�t id�mb�l...
No, sz�val t�bb ilyen besz�lget�s ut�n szer�nyen nemet mondtam, aminek k�vetkezt�ben kiss� f�ltem, hogy na, akkor esetleg ki is rakhatnak; de nem. Egyr�szt a szakszervezet (!) azonnal megkeresett, hogy mondtak-e nekem olyasmit, hogy ha nem v�llalom a felaj�nlott munk�t, kiraknak... merthogy akkor int�zkednek a jogaim�rt! Nem, ilyen nem t�rt�nt, nem is ker�lt r� sor.
M�g ut�na p�r �vig ott voltam, de m�r nem olyan volt a hangulat, mint r�gen. Alig voltunk p�ran, �s sok embern�l �gy n�zett ki a dolog, f�lti az �ll�s�t, emiatt f�lti a tud�s�t; �j programok, �j szok�sok, rendszerek j�ttek be, amikor is az volt a trendi, hogy szinte mag�t�l �rtsen az ember mindenhez, seg�ts�get k�rni valakit�l sz�gyennek sz�m�tott, s m�r nem b�zott az ember a legk�zelebbiekben sem.
A sok j� r�gi, megszokott, ismert koll�ga elt�nt mell�lem, n�h�nyan magukt�l kerestek biztons�gosabbnak, jobban fizet�nek t�n� munkahelyet, de legt�bbj�ket le�p�tett�k. M�r nem �reztem j�l magam. M�r nem v�rtam a h�tf�ket egy�ltal�n...
Ottl�tem utols� k�t �v�ben bedolgoztam a jelenlegi munkahelyem vezet�j�nek, akkoriban alakultak c�gg�, mely el�bb k�nyvkeresked�s, majd kiad� lett, s ez a vezet� a mi nyomd�nkba j�rt k�l�nb�z� munkafolyamatok stb. miatt. Szed�sre-t�rdel�sre k�rt fel, ak�r bedolgoz�k�nt, de jobb lett volna neki alkalmazottk�nt. Nyilv�n nem mertem m�g az ut�bbit v�llalni – �gy bedolgoztam az otthonra �pp el�z�leg vett, 4 �ves „alig haszn�lt” 286-oson, melyet k�s�bb alak�ttattam �t 386-oss�. V�g�l is ezen kerestem meg az �jra val�t – t�bbek k�z�tt.
A kezd� c�g k�t �v alatt apr�nk�nt kialakult, �j iroda- �s rakt�r�p�let �p�lt, s �n id�nk�nt meg lettem k�rdezve: nem akarn�k-e odamenni. De sok�ig nem �s nem; f�ltettem a m�ltamat, az egyel�re biztosnak l�tsz�t.
Miut�n n�lunk meg egyre romlott a hangulat, r�ad�sul baromira f�raszt� volt k�t helyre dolgozni, �gy 22,5 �v ut�n k�z�s megegyez�ssel felmondtam. Egyetlen nap alatt pakoltam �ssze 2 hatalmas, f�ldig �r� t�sk�nyi cuccomat, k�r�ztem ki, b�cs�ztam el a marad�k koll�g�t�l, akik l�nyeg�ben el sem b�cs�ztattak...
Ez is sz�vbe markol�an f�jt �m: �n h�ny, de h�ny embert b�cs�ztattam el ottl�tem b� k�t �vtizede alatt! Mi p�nzt befizettem az aj�nd�kokba, sokszor olyanoknak is, akikhez sem munkaszempontb�l, sem emberileg k�l�n�sebben nem k�t�dtem... csak illett. S �n s�tem�nyt, �d�t�t, pezsg�t cipeltem be az utols� napon, �s h�t, �szint�n sz�lva p�r udvarias mondaton �s j�k�v�ns�gon k�v�l nem kaptam egyebet. Err�l ennyit…