Haramia

2. r�sz

Megmacsk�sod�s

Rit�val ugyanazon a lak�telepen laktunk, nem t�l messze egym�st�l – egyik szombat d�lut�nra �th�vott, hogy menjek �t �s v�lasszam ki a cic�t. M�g nem kell elhozni, hadd szokja m�g a panelleveg�t – csak m�gis… � is szeretn� tudni, melyik cic�t�l kell l�lekben b�cs�znia �s melyiket mondhatja mag��nak…
Elmentem. A k�t kiscica egy kos�rfekv�k�ben aludt �pp. Mell�j�k guggoltunk, �gy n�zt�k �ket. L�tszatra k�t teljesen egyforma cica aludt egym�s kanyarulat�ban.
Rita elmondta m�g r�gebben, hogy �jsz�l�tt korukban az eg�sz alom influenz�s lett, �s az � �desanyja �gy vitte el mind a n�gy cic�t anyjostul az �llatorvoshoz, ahol m�r nem is tudom, 2 vagy 3 alkalommal j�rtak �s kaptak injekci�kat… err�l is besz�lgett�nk, meg arr�l, hogy mindkett� l�ny, teh�t ilyen szempontb�l is mindegy, melyikre esik a v�laszt�som.
Halk besz�lget�s�nkre egyszer csak feleszm�lt az elevenebbik, r�m n�zett borosty�nsz�n� szem�vel… tal�n, ha a m�sik �bred fel el�sz�r… ki tudja, min m�lik ez!
Borosty�nszem�nek hossz�k�s oroszl�nk�pe volt, kis v�kony test� cicat�pus. Kiugrott a kos�rb�l �s l�tsz�lag fittyet h�nyva r�nk, minden tov�bbi n�lk�l elkezdett j�nni-menni, futk�rozni a lak�sban, kikaparni a vir�gf�ldet, paskolgatni az asztalra tett b�gr�t… Rita nem gy�z�tt ugr�lni ut�na, hogy „jaj, cica, ezt ne! Jaj, cica, azt se!”
Lassan fel�bredt �s el�m�szott a m�sik is, l�that�an sokkal nyugodtabb �s felt�n�en kisebb cica. Gy�ny�r� z�ld szem�vel higgadtan n�zegette hiperakt�v tes�j�t.
K�rdeztem Rit�t, m�gis, melyik �ll az � sz�v�hez k�zelebb; h�t m�giscsak � az eredeti gazdi, tal�n jobban kialakult m�r n�la valami vonzalom, nehogy elhappoljam a sz�v�nek kedvesebb cic�t – de azt mondta, neki teljesen mindegy… egyform�n szereti �ket.
�gy azt�n a borosty�nszem�t v�lasztottam. Nem is tudom, mi�rt. Tal�n mert olyan �letreval� volt, pimasz, igazi rosszcsont j�sz�g; nagyobb is, �s olyan gy�ny�r� az a borosty�nszem! Nem mintha az a z�ld nem lett volna gy�ny�r�…
Megbesz�lt�k, hogy k�t h�t m�lva hozom el a cic�t. Azalatt beszereztem a m�g hi�nyz� dolgokat, apr�s�gokat, kajaf�l�ket – sz�razt�pot �s t�lk�s konzerveket.
Lassan telt az id�, mi tagad�s, izgatott voltam… tudtam, hogy megv�ltozik minden, mostant�l kezdve megszel�d�tek egy kis l�nyt, aki�rt felel�ss�ggel tartozom, rem�lhet�leg hossz� �veken �t. R�ad�sul a rokonok nem n�zt�k j� szemmel a „h�lyes�gemet”, meg voltak gy�z�dve, hogy nem vagyok norm�lis, teh�t nem k�nny�tett�k meg a dolgomat. �m ismertek m�r, tudt�k, hogy �gysem tudnak lebesz�lni…
N�ha el is bizonytalanodtam, t�nyleg nem bolonds�g-e ez, hiszen alig vagyok itthon… meg annyi mindenre kell gondolni – ezent�l nem t�rhatom ki az ablakokat, gondoskodni kell a biztons�gr�l; fogalmam sincs, mi mindenben tehet k�rt egy ilyen eleven j�sz�g; nem mehetek el �d�lni soha t�bbet, m�g ha alkalmam ad�dna sem? Sz�val id�nk�nt kicsit elb�tortalanodtam, de nem arr�l vagyok h�res, hogy ha elhat�rozok valamit, visszal�pek.
Elj�tt a nap. �res hordoz�val, nagy v�rakoz�ssal teli izgalommal mentem �t Rit�hoz. Egy j� ideig csak besz�lgett�nk �s n�zt�k a j�tszadoz� cic�kat. Az „eny�m” t�bbsz�r is odaj�tt a hordoz�hoz �s megszagl�szta…
K�zvetlen indul�s el�tt egy ilyen szagl�sz�sn�l, hirtelen raktuk a hordoz�ba; tudtuk, ez nem lesz olyan egyszer� senkinek… Rit�nak csak egy kicsit l�badt k�nnybe a szeme, de mosolyogva k�sz�nt el t�l�nk; mondta, hogy majd este felh�v, mi �js�g a cic�val, �s b�cs�z�ul berakta a hordoz�ba borosty�nszem� kedvenc, s�rga pingponglabd�j�t… �n meg fogtam a hordoz�t, benne �l�nken ny�vog� �j kis t�rsammal, �s elindultunk a lak�telep t�ls� r�sze fel�.
Most m�r tudom �m, hogy nagy hiba volt fedeles, kos�rszer� hordoz�t venni. Egyr�szt egy izmos, er�s, szabadulni akar� kiscica minden tov�bbi n�lk�l ki tudja tolni a sz�jjal r�kapcsolt tetej�t, �s ki is sz�kik, amilyen energia van benne… ha nem figyel a kezd� gazdi. Mikor ez tudatosult bennem, a bajokat megel�zend�, h�nom al� csaptam az eg�szet, a m�sik kezemmel meg igyekeztem odaszor�tani a fedel�t a kos�rhoz. Ez azt eredm�nyezte, hogy a kiscica a r�seken �t hadakozott barkamancsaival a szabadul�s�rt: mire haza�rt�nk, a jobb kezemb�l t�bb forr�sb�l szakadt a v�r… v�gigcsepegtett�k a l�pcs�t, a folyos�t, a liftet, kezem feje �gett – de nem volt m�s megold�s, ha eleresztem a tetej�t, a macsek megl�g!
Az el�szob�ba �rve kikapcsoltam a hordoz� sz�j�t. Tov�bb semmi probl�m�ja �s menek�l�si sz�nd�ka nem volt a kis fityfirittynek! Barkasz�n� macsk�m kiugrott �s hihetetlen, de egyb�l otthon �rezte mag�t. Sz�nd�kosan el�k�sz�tettem tejet, vizet, t�lk�s konzervet m�r �s az almoz� is reggel �ta be�zemelve v�rta haszn�l�j�t. Miut�n gyorsan megmostam v�resre karmolt kezemet �s sebtiben k�rbetekertem egy tiszta konyharuh�val; fogtam a cic�t �s legel�sz�r is beleraktam az alomt�lba, ahol a tappancs�val megkapirg�ltam az almot. Kiperd�lt, el�bb �gy d�nt�tt: megszagolja a t�lak tartalm�t, majd visszaugrott az alomba �s minden tov�bbi n�lk�l lerendezte a kisdolg�t. Nagyon b�szke voltam r�!
Fiam el�j�tt szob�j�b�l, �s elkezdte simogatni a kiscic�t. Dics�rte, milyen sz�p szeme van, �s milyen kis vacak… Ez lett az els� neve, m�g az olt�si k�nyv�be is ez ker�lt: „Vaczak”.
Egy�ltal�n nem zavartatta mag�t. Semmif�le b�nat vagy egykedv�s�g nem l�tszott rajta, nem bujdosott el – k�v�ncsian ment mindenhova, n�zegette, szagl�szta a dolgokat, t�rgyakat; �s el�g hamar evett is p�r falat konzervet �s lefetyelt n�mi tejecsk�t. Meg voltam vele el�gedve, milyen talpraesett macsk�m van. Rit�nak csak pozit�v h�rekkel tudtam szolg�lni!
S�nen voltunk. Kisvacak felcsapott farokkal �s magasra tartott fejecsk�vel folyamatos felfedez�k�rutakra indult, hogy megh�d�tsa �j birodalm�t…