Any�m, te sz�p l�lek, er�s, f�ldi asszony,
f�j�s l�bon j�r� t�masz-vigaszom,
ki felt�tel n�lk�l tudsz b�rkit szeretni,
�letedet folyton m�sok�rt �ldozni…

Ki nagybeteg-�gy�b�l, �, de sokszor felkelt,
hogy m�sok�rt virrasszon, ezer dolgot megtett,
soha nem k�rt, nem v�rt m�g j� sz�t se cser�be,
ha kapta, elh�r�tva azt – s a lehetetlent nem ismerve.

Eg�sz �leted csak m�sok seg�t�se,
saj�t sorsod alig-alig �rz�kelve
m�g a s�padt Holdat is megvigasztaln�d,
ha h�vna, hogy �pp r�d van sz�ks�ge…

Mindenem vagy, dr�ga any�m,
s ezt sohasem fogod megl�tni t�n…
hisz azt sem tudod, hogy verset �rok,
ez olyan szem�rmes, gyerekes titok…

Korosodunk lassan… mindannyian.
A k�nnyeknek kint is van helye…
Hagyom, hogy utat t�rjenek maguknak
megf�radt s�nj�k�n leg�rd�lve
sz�jam sz�glet�be, s majd eleny�szve –
mindez a megk�nnyebb�l�s
csal�ka �rzet�t keltse.