Rezign�lt a t�l

T�l van �s nem feh�r,
sz�rke �s fekete,
ablakon kin�zve
sz�ntelen remete.

D�sztelen, f�nytelen
- a Nap ritka vend�g -,
egyhang�, megszokott,
rezign�lt �s v�r, r�g...

V�rakozik... mire?
Szel�d naps�t�sre,
hangokra, illatra,
sz�nekre, f�nyekre...

T�relem, korai m�g
f�nyl� tavaszt v�rni,
ez m�g a janu�r,
a telet kibontakozni

m�g senki sem l�tta,
a sz�nk� is szunnyad
a kamr�ban, mag�ban,
h�ember sem olvad...

Nyilv�n, hisz h� n�lk�l
el�g neh�z lenne,
el sem k�sz�lhetett
�h�embers�ge.

�m a t�l m�g itt j�r,
sosem lehet tudni,
mikor fog mag�b�l
m�nuszokat sz�rni.