Nem ver bottal

A rosszindulat s a zimankós dér
nem tagadom, a szívemig elér,
ám nem férkőzhet be, mert
a melegség és sok emberi fény
ellen nem ellenfél egy-két ember
oktalan gyűlölete s a jeges szél.
Kívül fázom, ám belül melegít
a sok szeretet s éltető együttérzés.
Verhetik mellüket a rosszakarók,
hogy balesetem s törött csontjaim
földbe döngöltek valószínűleg -
részemről csak szánalmat jelent,
ha saját helyemen Tatiosz és Osho
általam idézett remekeit
a Bibliával keverik
az azt oly fennen hirdetők,
kik úgy gondolják,
ők maguk Istennek tetszők.
Emberek, hát miért nem gondolkozunk,
mielőtt ész nélkül ítélkezünk?
Isten nem oszt díjakat, ha még
irgalmat s könyörületet sem ismerünk,
s a Bibliát és csalóka hitünket
alapok nélkül, de zászlók alatt hirdetjük.
S én nem kívánom, hogy ismerjék meg
minden nyomorát a testi kínoknak,
csak azért, mert ők úgy gondolják,
nekik jogukban áll és kimondhatják,
mit tulajdonképpen bárki kimondhat,
bármikor, bárhol, kontroll nélkül leírhat
- s azt hiszi, most mekkorát arat -,
hogy Isten nem ver bottal.
Isten nem is. Csak ők - úgy hiszik.