Eml�kezni vagy felejteni

Eml�ksz�nk �let�nk
lent-fent dolgaira,
sz�p vagy keserves
gyerekkorunkra,
annak hal�losan fontos
mozzanataira…
bar�tokra, kapcsolatokra,
�s eml�ksz�nk ugyan�gy
l�nyeges �s mell�kes
pillanatokra,
m�zes �s keser�des
tettekre, szavakra,
�zekre, hangokra,
sz�nekre, arcokra.

Tudom, milyen id� volt sok �ve
ekkor meg akkor,
eml�kszem illatokra, melyeket
ha most �rzek, visszar�p�tenek…
csak sz�momra jelent�s�gteljes
d�tumokra, hangs�lyokra,
tekintetekre, �rint�sekre,
trag�di�kra, az els� temet�sre…
az els� bar�ts�g, majd a sokadik,
az els� szerelem �s majd a t�bbedik,
az esk�v�s, a sz�let�sek…
�tvirrasztott �jjelek,
f�ltve �rz�tt �letek…
els� lak�s �s alb�rletek…
v�l�s �s megalkuv�s,
a gyerekek�rt
a saj�tr�l is lemond�s…

S eml�kszem szemekre, �lel�sekre,
sz�rnyal� v�gyakra, szenved�lyekre,
mennyben �s f�ld�n bec�z�sekre,
majd vill�mharagokra,
sz�vf�jdalmakra,
megal�ztat�sokra,
testi-lelki k�nokra,
meg nem �rt�sre,
mag�nyra �s egyed�ll�tre,
�s bizony, nem utols�sorban
az �tkeres�sre.
Arra, mikor - eml�kszel, uram? –
hinni tudtam el�sz�r, �szint�n, igaz�n,
mert bennem, tudtam pontosan, megnyilatkozt�l,
�s mint gyarl� embernek, bizony�tott�l…

Nagy aj�nd�k az eml�kez�tehets�g –
�r�l�k �s j�, hogy �gy van - ismerjem,
s ne felejtsem �letem.
De olykor a felejteni tud�s sem h�tr�ny,
semmiv� lehetne felejtve
a salak �s a k�tr�ny,
n�ha igen m�lt�nyland�, hasznos
lehetne �s tapintatos,
ha az ember felejteni tudna,
ha a rosszb�l, az alig elviseltb�l
”csak” tanulni tudna s a tud�s megmaradna,
a rossz eml�kek pedig
mehetn�nek,
elt�nhetn�nek,
eleny�szhetn�nek,
h�dolva a feled�s
m�v�szet�nek…