Kilenc v
Kilenc v
Kilenc vrl kellene rnom,
mely elszllt, mint a pillanat,
rohannak az vek, s ahogy ltom,
elrppent hamar, de ezer mozzanat
tisztn, elevenen l lelknkben,
mint megannyi sznes varzs,
ahogy telt az id, a szv nem hlt ki,
most is ersen fnylik a parzs.
Pedig az let tett rla, hogy ne egytt,
ne srn gyjthessnk szpeket,
de a csoda mgis megadatott: ltod,
tvolrl is tpllhatjuk a tzet.
Tbbet tehet, jobban szeret s szebbeket adhat
olykor tvolrl is az ember,
nap mint nap cserlnk apr rmket:
sok millird cseppbl ll ssze a tenger...
E drgak-cseppek fnyesen ragyognak,
kzs emlkeket, lmnyt rejtenek,
s amg kszerknt gyjtgetjk ket,
kincsesldink minket gazdagg tesznek.
|