| Verseim : Homlokomon hordom a jelet |
Homlokomon hordom a jelet
Homlokomon hordom a jelet
Bke szllt szvemre,
ahogy az ristlgyek kzt
lassan, elmerengve
meleg szi napstsben
sznes levlsznyegen
roppann lpkedve
srodhoz rtem, s ksznve neked,
mintha kicsit hazarkeztem
volna... szinte irigykedtem,
ahogy ott csendben
lelked valahol tvol,
messze megpihen...
Mr egy vtized sincs,
s veim szma a te korod
mutatja, amikor te
iderkeztl, hossz
szenveds utn
csendben megpihentl.
Tudod, apu, mr ddpapa lennl...
ddunokd anyjt mg
ismerhetted mint csecsemt,
betegen sovny karjaidba
vetted, s ringattad t...
Szinte hajtom magamnak
most melletted
ezt a virgokkal dsztett
nyugalmas helyet,
mert nincs sok id, s mg
annyi mindent szeretnk
elmondani neked.
De lni kell, mg lehet,
s most lsd, gyertyt gyjtok,
mg beszlgetek veled,
a virgok rtn hallgatnak; lassan
bcszom, s jra itthagylak.
Nem srok, j? Vgzem a dolgom,
ahogy rendeltetett - igyekszem jl,
de nha rosszul -,
teszem, amit lehet, s hiszem,
majd tallkozunk...
hisz n is homlokomon
hordom a jelet... tudom,
hogy porbl lettem,
s valamikor egyszer
- taln nemsokra -
n is porr is leszek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
