Tablókép

Megfakult fénykép előttem –

egy tablókép, igen –

szemem erőltetem, míg a fotók

aláírását betűzgetem:

– Nézd, itt is elírták a nevem

– természetesen –

Mily gyerekek voltunk!

De ha akkor valaki ezt mondja,

jól megsértődünk…

tizennégy év komoly múltjával,

bizakodó öntudattal nézünk

a világba derűsen, optimistán,

a Nagybetűs ránk vár,

ezt mondták, elhittük

– akkor még –

Néhány évtized mögöttünk,

már valóban bőven van

mire emlékeznünk…

s tudjuk azt is, hogy mindez

nem volt könnyű…

s az élet még ma sem az…

Mostani fotódat elnézegetve

elsőre nem ismernélek meg,

de azt is tudom, hogy szemed…

a szemed fényében, nézésedben

ott rejtőzik az egész

tizennégy éves életem.