Emlkezni vagy felejteni
Emlkezni vagy felejteni
Emlksznk letnk
lent-fent dolgaira,
szp vagy keserves
gyerekkorunkra,
annak hallosan fontos
mozzanataira…
bartokra, kapcsolatokra,
s emlksznk ugyangy
lnyeges s mellkes
pillanatokra,
mzes s keserdes
tettekre, szavakra,
zekre, hangokra,
sznekre, arcokra.
Tudom, milyen id volt sok ve
ekkor meg akkor,
emlkszem illatokra, melyeket
ha most rzek, visszarptenek…
csak szmomra jelentsgteljes
dtumokra, hangslyokra,
tekintetekre, rintsekre,
tragdikra, az els temetsre…
az els bartsg, majd a sokadik,
az els szerelem s majd a tbbedik,
az eskvs, a szletsek…
tvirrasztott jjelek,
fltve rztt letek…
els laks s albrletek…
vls s megalkuvs,
a gyerekekrt
a sajtrl is lemonds…
S emlkszem szemekre, lelsekre,
szrnyal vgyakra, szenvedlyekre,
mennyben s fldn beczsekre,
majd villmharagokra,
szvfjdalmakra,
megalztatsokra,
testi-lelki knokra,
meg nem rtsre,
magnyra s egyedlltre,
s bizony, nem utolssorban
az tkeressre.
Arra, mikor - emlkszel, uram? –
hinni tudtam elszr, szintn, igazn,
mert bennem, tudtam pontosan, megnyilatkoztl,
s mint gyarl embernek, bizonytottl…
Nagy ajndk az emlkeztehetsg –
rlk s j, hogy gy van - ismerjem,
s ne felejtsem letem.
De olykor a felejteni tuds sem htrny,
semmiv lehetne felejtve
a salak s a ktrny,
nha igen mltnyland, hasznos
lehetne s tapintatos,
ha az ember felejteni tudna,
ha a rosszbl, az alig elviseltbl
”csak” tanulni tudna s a tuds megmaradna,
a rossz emlkek pedig
mehetnnek,
eltnhetnnek,
elenyszhetnnek,
hdolva a feleds
mvszetnek…
|