Januri lgy
Januri lgy
Szemem ltszgben fekete mozgs,
ijeszt hirtelen e lankadt mocorgs,
rmlten nzek - a mosogat szln
csak egy fradt lgy botorkl nfelm.
Rg lttam legyet... s pont janurban?
Figyelem, hledezsem pratlan...
Hol bujkltl eddig, mit ettl, hol voltl?
Hogyan brtad, mivel s mibl vegetltl?
A tlls jelkpe bklszik elttem...
mit csinljak veled most, te szerencstlen?
Lecsapni, mint nyron, olyan knyrtelen
- nevessetek ki, de - valahogy nincs szvem!
Adjam a teknsnek tn? rdekes krds,
hiszen nyron ezen nem gondolkoznk,
de most - ez valahogy mgiscsak ms!
Egy paprlapra lassan felvezetem ht,
s az erklyre viszem... akr kihzhatja...
cserepek, dobozok - ahogy eddig is - ki tudja...
Mikor hemzsegnek nyron s szemtelenek,
eszembe nem jutna, hogy ezen vekengjek,
most mgis, br rtelme a tettnek csekly,
nincs szvem meg nem adni neki ezt az eslyt.
|