A platán és a virág

Sima, ezüsttörzsű platán
mintha fiaitól búcsúzna,
szabályos, óriás levelei
ezerszám szállingóznak róla.

Föld felett törzséhez bújva
védelemre szorul egy petúnia,
az őszi nap aranysugarait
már reggeltől borzongva várja.

Beterítik testét szelíd, baba-
lepedőnyi platánlevelek,
csupán apró, lila virágfeje,
mely a rőt avar alól integet.

Szépségesen és tudattalan
magához vonzza a tekinteteket,
mosolyt varázsol komor arcokra,
derűre csábít emberi lelkeket.

November deres hajnalát
halványan enyhíti az őszi nap,
s e virág átadja a túlélő reményt,
hitet, melyet ő már nem sokáig kap.