Ahogy v�rlak

Percenk�nt harsan a megszokott szign�l,
hangosbemond� sz�nokol sz�ntelen,
k�l�n�s ez a csend m�gis itt bennem,
k�l�n�s... �gy, e zajos t�megben.

�rzem, ahogy lelkem elk�l�n�l,
burkot emel k�r�m saj�t vil�gom,
egyed�l vagyok az ember�radatban,
mert k�zeled� l�nyedhez form�l�dom.

Hoz a vonat, a percek v�nszorognak,
k�sik �t percet, majd bemondj�k: t�zet...
csendemet �tsz�vi �lmos v�rakoz�s,
csak sz�vdobog�som �rzi j�tt�det.

�ll az id� velem, ahogy befut a vonat,
s m�r az embereket sem sz�molom,
megl�tlak, �s m�g hozz�m sem �rsz,
m�ris hely�re ker�l gondolat �s �rz�s,
s r�gt�n k�dd� v�lik minden gondom, bajom.