Életkép a buszon

Buszon ülök korán, álmosan bambulva,
menetiránynak háttal, s arra gondolva
hogy ismét elértem... s nem kések el –
magamnak gratulálva - minden reggel...

Velem szemben ül három másik ember,
közük nincs egymáshoz, mind másfelé néz el.
Egy tinilány meg egy fiatal férfi,
s egy középkorú asszony - szemben jól látni.

Percekig mélán meditálok rajtuk,
nem ismerik egymást, mégis valahogy
valami közös, valami hasonlít...
egyszercsak rájövök, mi az, szinte ordít…
s a felismeréstől csaknem felnyögök,
miközben hangosan csörren a tantusz...

Mindhárom tekintet laza és fölényes,
önbizalommal telt, nyugodt, fensőbbséges.
Mitől? Állkapcsuk jár, s mindhárom áll
őröl folyamatban - közönyös pillantás,
mi ezek mellé dukál –
s legényesen fúj gömböt a tinilány.

Családiassá válnak arcvonásaik,
s ők csak rágják, rágják a rágógumit...