|
Miért épp ő?
2008. 10. 15.
(A.-nak, a legjobb embernek és pótolhatatlan kollégának) Miért épp ő?
Szerényen hordozod
tehetséged,
ha emberjóságban hinni,
bízni lehet,
mindig feltétel nélkül
bízhattunk benned.
Évek során csak nemes
emberség áradt belőled,
ha bántottak is,
méltósággal viselted.
Csak segítettél, adtál,
ha tehetted,
okos bölcsességed,
türelmed
példát mutathatna
bárkinek.
Szépen szóltál akkor is, ha
nem érdemelték meg,
s megtettél annyi mindent, mit
ember csak tehetett.
Most mégis búcsúzom tőled.
Sosem hittem volna, hogy mindezt
el kell majd mondanom neked,
hiányod nem pótolja senki...
Reggelente nézem üres helyed,
aki igazabb társ, barát lehetne
naponta nyolc órán át,
az vesse rám az első követ.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
