Zúgó harangok

Sokfelől érkező maroknyi szülőföld
bár igazi egységgé tehetné e földet,
bár soha ne csak álom lenne az akarat,
bár tudná összefogni a szétszórt lelkeket.
Hát Kárpát-medence összes harangjai,
egyszerre szóljatok, zúgjatok!
Kényszerű szétszakadtságnak legyen
végre vége, s az ünnepnek létjogot,
egyenes, tiszta utat mutassatok,
üzenjetek széllel messze, szálljon
távolra - ide, felém is - hangotok!

Nem lehetek ott, nem... és nem is érdekes,
hogy nem vagyok református,
ám a hátsó udvarra délután négykor csendben
kiosonva átölel a nyári-meleg május,
s a forróságban lám, mégis libabőrös leszek,
torkom furcsán szorítja valami, amikor
távolról foszlányokban hozzám is eljutnak
a templomok fenségesen zúgni kezdő,
egyszerre megszólaló harangjai.