Telihold macskája

Huncutul csillognak a borostyánszemek,
gazdájuk akár még kiscica is lehet!
Fürge, mint a csík, pattog, mint a labda,
nem is hinné senki, nyolcéves e macska!

Filigrán és kecses, nem lusta, nem lomha,
akkor van csak csend, ha szemeit lehunyja.
Éjjel utolsó ő, ki nálunk lenyugszik,
hajnalban az első, ki árkon-bokron ugrik...

Tudom, gyanakodnék, ha másmilyen lenne,
aggódnék talán, kór bujkál-e benne!
Telihold macskája, izgága kis vakond,
maradj inkább ilyen, mint legyen bármi bajod!

Nyolc évünknek minden öröme-bánata
közös volt, elrepült, mintha most lett volna...
S mikor mellém gömbölyödsz fáradt éjeken,
azt kívánom, ez még sokáig így legyen.