Gratulálok az oldalhoz és az eddigi írásaihoz. Ezzel kapcsolatban lenne kérésem.
A cicagyöngédség című versét szeretném felhasználni egy kiadvány-féléhez.
Mi a feltétele a hozzájárulásához?
Gyerekeknek szóló állatos-képes-verses-idézetes kirakójátékhoz használnánk fel, állatvédő- és kutya-menhelyek segítése és az állatkínzások visszaszorítása lenne a célunk a kiadvánnyal. Amint láttam sok állatos verse is van...
Várom szíves visszajelzését, üdvözlettel: Bohner Ferenc nyomdász
Nagyon restellem magam, hogy hetek óta nem voltam e saját oldalamon. Ennek sokféle oka volt, mindenesetre nem mentség az, hogy elvétve kapok itt levelet, az oldal nem értesít az e-mailcímemen, talán én nem tudom, hol kell megadni ilyesmit.
Egyfajta alkotói válság - munkahelyi leépítés, munkahelykeresés, haláleset és előzményei és még sorolhatnám, mi miatt - állt be, emiatt nem voltam itt mostanáig.
Tudom, talán késői lesz a válaszom, de ha még aktuális, akkor: különösebb feltételem nincs a versem megjelentetéséhez, örülök (vagy örültem volna), amennyiben másoknak is hasznára/kedvére tehetnék vele.
Annyit kérnék, amennyi talán természetes is, hogy a nevem szerepeljen (Jószay Magdolna) a versnél.
És ha nem gond, esetleg örülnék 1 tiszteletpéldánynak.
Ha még aktuális, vagy más versemnél felmerül a kérdés, írjon e-mailt a joszaymagdi@gmail.com címre, s azon lelevelezzük a konkrétumokat (postacím stb.)
Most először járok Nálad, és nagyon tetszik, amit látok.
Szeretettel: Rinka a csillagszemekről
Válasz:
Rinka, kedves!
Nagyon örülök, hogy itt jártál és még tetszett is.:)) Köszönöm.
Szeretettel: Magdi
2010.05.24. 12:43
Szilus
Kedves Magdi !
Haramiáról szóló kis történeteid nyomán gondoltam, elküldöm neked nagybátyám kis sztoriját, hátha te is olyan jót fogsz rajta derülni, mint én, úgyhogy remélem, jól fogsz szórakozni rajta!
Szia és további vidám, eseménydús éveket kívánok neked cicáddal együtt!
Szilus a Csillagszemekről
Luca, mint vattacukor
Sajnos az események úgy alakultak, hogy fénykép nem készült, pedig mostanában minden rögzítek digitális fotón is. Mentségemre szolgáljon, hogy mint minden baj, ez is váratlanul következett be.
Estefelé szokás szerint nekiláttam egy frissítő fürdő előkészítésének. Bekészítettem a könyvemet, behangoltam a rádiót és feltöltöttem a kádat habfürdős vízzel, majd elmerültem az élvezetekbe. A fürdőszoba ajtót – szokás szerint – résnyire nyitva hagytam. Luca cicám mostanában rövid időkre se szeret szem elől veszíteni, most is feltűnt a szaglászó pofija. Rövid álcázás után – úgy tett mintha véletlenül toppant volna be – felugrott a mosógépre, majd kényelmesen nyújtózott egyet, ami annyit jelent, hogy a fenék az égbe, a nyak és a fej pedig a mélybe irányul, szinte szétszakítva a rugalmas macska testet. Letettem a könyvet, mert éltem a gyanúperrel, hogy további akció következik. De ami következett, arra legrémesebb álmomban se gondoltam volna…
Luca érdeklődő típus, természetes, hogy érdekelte a tornyozódó hab is, amint az, a könyv letétel nyomán hullámozni kezdett. Lehuppant a kád szélére – ennél jóval keskenyebb párkányokon is biztosan jár – és előbb a bajuszát, majd a fejét is egyre közelebb nyomta a habzó vízhez. Már-már belelefetyelt a meleg vízbe, amit csodálkozva néztem, mert egyébként egy értelmes cicáról van szó. Nem tudom, megkóstolta volna valóban? Ez már sohasem fog kiderülni, mert ekkor történt a katasztrófa!
Az új időknek megfelelően - a rádión, a könyvön, a macskán és a fürdőzés egyéb kellékein kívül - a közelemben volt a mobiltelefon is, ami váratlanul megszólalt, ami nem lett volna baj, de az un. rezgő funkció is be volt kapcsolva, aminek köszönhetően a telefon elindult a kád felé. Azonnal a telefon irányába kaptam. Az események hatására – részben a fura hangok, részben a habzó víz hirtelen hullámzása, továbbá a váratlan mozdulatom – Luca cica vészhelyzetben érezte magát. Ősi reflexei azonnal működésbe léptek, és a levegőbe szökkent. El innen! Mindegy hova, csak gyorsan! A terv bevált, a reflexek villámgyorsan továbbították – egyenesen a forró vízzel teli kádba. Mindkettőnk pechjére én is a vízben voltam, így a kétségbeesett macskalábak, a kétségbeesett macskakarmokkal cifrázva, szilárd kapaszkodót találtak a lábam szárán. A fájdalom, meg az ijedség hatására – a víz hatására – feleakkorára zsugorodott macska után kaptam, és rövid közelharc után továbbítottam a mosdóba. Mindketten megrémülve néztünk egy röpke pillanatra, majd ismét működésbe léptek az ősi macskareflexek. Luca, mint a sistergős menykő eltűnt az ajtó nyitott résében. Menekülni, menekülni! Rögtön felismertem, hogy ez a menekülés a teljes lakásra vonatkozik, és a Luca bundájában lévő vízmennyiség semmi jóval nem kecsegtetett Egy pillantást vetettem a lábaimra, olyanok voltak, mintha Gül baba rózsakertjében jártam volna el a palotást, és nem törődve a szivárgó vérrel, Lucám nyomába eredtem. Ennek megvolt az azonnali hatása, a vizes kövön azonnal a hátamra kerültem, és úgy szánkáztam tova, mint egy frissen sütött fánk, egyelőre lekvár nélkül. Fejemben ezer gondolat cikázott: feltörölni, megtalálni, megszárítani, bekötözni, de az időrenddel akadt egy kis baj. A felmosó fa az erkélyen van, oda meztelenül nem mehetek, több okból kifolyólag se. Ha nem kapom el időben a Lucát, a lakásból pillanatok alatt halastó lesz. Ha nem állítom el a vérzést, a halastóból horror tó lesz! Szokott zsenialitásom, meg néhány törölköző segített. Egy a derekamra, egy-egy a lábaimra – később majd jöhet a tetanusz – egy-egy a kezembe, hátha utolérem a macskát. A nyomok a konyhába, onnan a nappaliba, majd a többi szobába vezettek, Luca csak ott nem járt rémületében, ahol a víz semmi kárt nem okozott volna. Végül, mint egy bennszülött vadász lecsaptam rá, természetesen a hálóban, a frissen felhúzott ágynemű közepén. Nyugodtan nézett rám, de én már elvesztettem a harci kedvemet. Velem szemben nem egy macska, hanem egy vattacukor rém ült, és próbálta rendbe hozni magát, a máskor fényesen tiszta bunda tele volt apró kristályszemekkel, amit az alomtálból szedett össze, mert jogos rémületében ott is járt. Az ázott macska megmutatta a kínos valóságot, a girbe-gurba macskalábakat, a denevérszerű farokcsontot, és az egész állat úgy általában, önmaga paródiájává vált. Szemében olyan bizalmatlanság ült, hogy rögtön tudtam, itt a barátság azonnali helyreállításáról szó sem lehet. A vizet viszont ki kell szedni a bundájából haladéktalanul! Elkezdtem beszélni hozzá, törölközőkbe csavarva, hasonlóan csapzottan, a karmolásoktól és az esés okozta fájdalomtól kissé összefüggéstelenül, hát nem csoda, ha morogva elutasította a közeledésemet. Amikor beindítottam a hajszárítót – valamiért jó ötletnek tűnt a bevetése – simán nekem ugrott és elviharzott mellettem. Taktikai szünet következett, mindketten kifújtuk a fáradt gőzt. Végül kölcsönösen panaszkodva egymásnak, találkoztunk az előszobában, ahol alom- és víztelenítettem néhány törölköző segítségével.
Lecseréltem az ágyneműt, többé-kevésbé kiszárítottam a lakást, fertőtlenítettem a sebeimet, majd immár nevetgélve az átélt kalandon, ledőltem az ágyra, hogy pihenjek egyet az esetre. Luca is így gondolhatta, nyivákolva megközelített, tapicskolt, körbe forgott az ágyon, majd megnyugodva, – mintegy feltéve az i-re a pontot – egyenesen a hasamra hányt.
Hát így telnek egy macskabolond hétköznapjai.
Válasz:
Kedves Szilus!
Nagy örömömre szolgált ez a történet, nagyon köszönöm a vidám perceket! És azt is, hogy itt jártál.:)
Ha megengeded, fel fogom tenni otthon a Gyöngyszemek... c. topikomba, mint egyébként sok írásodat - köszönöm itt is őket!
...látom Sárkányka, újabban elleptek a bölcsességek, én is imádom őket!és szívesen olvasom!
Puszi Neked és szép estét!
szí.
Válasz:
Jaj, Ircsike... egyből mély lelkifurdalásom támadt. Olyan rég nem jártam nálad "gyakorlati" szinten! Olvasni szoktam, leginkább mhelyről, naponta pár percet (cigizés helyett, tudod:)))), de ott nem nagyon tudok írni. Itthon meg ellep a hó... Trehány vagyok, látod...:(
De ígérem, pótolom! Köszönöm, hogy itt jártál!
Puszi: Magdi
2010.02.04. 17:51
Bea
Kedves Magdi!
Szép, igényes oldal rengeteg érdekes dologgal fűszerezve. Öröm volt nézelődni.
Bea/heaven
Válasz:
Kedves Bea,
örülök, ha tetszett, bár őszintén szólva én nagyon egyszerűnek tartom. Nem olyan mozgalmas, mint más, irigylésreméltó gportal-oldalak - nincs sokkal több menüpont, nincsenek zenék, képek, ennek oka csak oldalszerkesztési szakértelmi hiányosságaim...
... " A messziről jött vissza..."...nos, én is bele tudok választani így éjnek idején......még olvasgatok kicsit, így kibőgött szemekkel mégsem mehetek aludni.....megrázó!!
szí
Válasz:
Hogy így hatott rád, mégis azt jelenti, hogy nem írtam meg hiába - érzéseket sikerült kiváltani...
De persze én sem akarnám, hogy sírva menj aludni...
Te, hogy én milyen vak vagyok..nem is tudtam,hogy ilyen csodálatosan rajzolsz és festesz ...szuper! Igazi művészlélek...és a fotótárad is valami csoda...no majd ámuldozok gyakrabban, mert én mint a nagymama...mindíg mindenről lemaradok...és nekem senki nem mond semmit...
Puszillak!!!
szí.
Válasz:
Szia, Ircsike!
Ó, dehogyis csoda. Meg hát ismerted ezt a címet már régebben, eszembe sem jutott külön dicsekedni a rajzokkal és képekkel.:)
Most én restellem magam, mert annyira le vagyok terhelve mostanában, hogy a saját oldalamra sem voltam képes sűrűbben benézni, így csak most vettem észre, hogy kétszer is itt jártál...
Egy véletlen találkozásból lehetek itt Nálad! Remélem, a nevem elárul egy kicsit, és emlékeidben sem kell sokáig kutakodni, hogy volt egyszer egy bohókás fiatal srác a munkatársaid között...
Most még csak ismerkedem az oldallal, de már betettem a kedvencek közé. Nagyon sok érdekességet láttam itt hirtelen, és biztos fogunk itt találkozni gyakrabban.
Köszönöm az üdítő perceket, és kívánok munkádhoz minél több megélt boldog perceket, hogy hasonló élményekkel gazdagodjunk mi is soraid láttán!
Üdvözöl Ervin
Válasz:
Szia, Ervin!
Nem kellett sokáig gondolkozzak, rajtad kívül nincs ilyen keresztnevű ismerősöm - és örülök, hogy rám találtál, köszönöm kedves soraidat!
Remélem, megőrizted jókedvre, játékra való hajlamaidat, ezek a tulajdonságok átsegítik az embert az árnyékosabb időszakokon.
Köszönöm a jókívánságokat, én is kívánok neked minden jót munkádban, életedben!
Egy kicsit rendeztem az oldalt - a Versek címszóból a tévedésből oda feltett cicás verseket helyére soroltam, valamint Kisprózák címen új menüpontot nyitottam - s az eddig a kényszeresen, külön megjegyzéssel Versek közé sorolt kisprózákat áthelyeztem a Kisprózákba.
Változtattam a Verses oldalak, topikok és a Cicás oldalak alatti linkösszeállításon, és nyitottam egy új oldaltárt: Fotós oldalak címmel.
Minden kedves idelátogatónak kellemes időtöltést kívánok!
Örülök, hogy megismerhettem az oldalad! A vers szeretete összeköt Bennünket, szívesen olvasom verseid s az Általad ajánlottakat. Különösen a mindennapi élethez kapcsolódó írásaid érintenek meg. Kívánok Neked még sok-sok verssel töltött órákat, napokat, éveket....
Szeretettel: Márta
Válasz:
Szia, Teresa!
Nagyon örülök, hogy meglátogattál, és köszönöm szépen kedves soraidat!
Sokat köszönhetek a Verseldének, hisz ott kezdtem... végül is legelőször is ODA mertem feltenni néha az írásaimból...
Én is kívánok neked sok-sok kellemes órát, pihentető kikapcsolódást a verseléssel.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
Szívemnek balzsam, ha így gondolod.:)
, én is imádom őket! és szívesen olvasom!
Olyan rég nem jártam nálad "gyakorlati" szinten! Olvasni szoktam, leginkább mhelyről, naponta pár percet (cigizés helyett, tudod:)))), de ott nem nagyon tudok írni. Itthon meg ellep a hó... Trehány vagyok, látod...:( 
..nem is tudtam,hogy ilyen csodálatosan rajzolsz és festesz ...szuper! Igazi művészlélek...és a fotótárad is valami csoda...no majd ámuldozok gyakrabban, mert én mint a nagymama...mindíg mindenről lemaradok...és nekem senki nem mond semmit...
- és örülök, hogy rám találtál, köszönöm kedves soraidat!
