V�gtelennek k�pzeltem

R�gen v�gtelennek k�pzeltem az �letet,
b�r hallottam m�r, hogy egyszer elj�n
a nap �s nincs tov�bb, v�ge lesz...
de legyint�ssel elint�zve, gondolatban
fel nem fogva, hisz az olyan sok� lesz,
�gysem j�n el, soha, soha az, mikor majd
megn�v�k, meg�regszem s eltemetnek...
Ugyan, nekem any�m is mindig �l majd s ez
a h�z �s a kert is mindig csak a mi�nk
lesz... hossz�nak �reztem a tartalmas
napokat, �s ki nem v�rhat�nak a lassan
m�sz� �veket, alig b�rtam meg�lni, hogy
t�zb�l mikor leszek tizenegy... s mikor
el�sz�r h�zhattam nejlonharisny�t, a
n�i b�szkes�g, l�m, majd' sz�tfesz�tett...
Egy �r�kk�val�s�gnak t�nt az �let, a
v�gyott feln�ttkor... s�rgetni pedig az
id�t oly k�r, hisz lenn�k �jra gyerek,
sz�vesen �s �r�kre ak�r... visszagondolva
nem feln�ttk�dn�k, ameddig csak lehet,
jaj, de boldogan gyerek maradn�k...
Mert az �vek felh�k�nt sz�llnak fej�nk
felett, elr�ppennek a h�napok, hetek,
egyik �vszakot m�g �pp tudatos�tjuk,
mikor m�r a k�vetkez� l�peget a t�voz�
el�z� helyett... egy pillanat t�n,
s kopors�nk egy m�s id�s�kban m�r ott
is �ll hajdanvolt b�lcs�nk oldal�n.