Lélekpár   A nap lenyugszik lassan a ház mögött,       s már tudom, mit érzel. A gondolat nálad jár, lelkeink között,       s álmokat képzel.   Fogadj hát engem, ezért és így,      ha léted ólom-helyzetbe kényszerít. Vigaszra lelhetsz, ha másra tán nem is,      a képzelet nyomasztó terheket enyhít.   A ház mögött lassan lenyugszik a nap,      ki tudja, mit hoz és mennyit ér a holnap. De álmod a tiéd és megnyugvást hozhat,      s egy közös hullámhossz, hol békét találhatsz.