Pipacs az aszfaltban

Verőfény, hőguta,

olvad az aszfalt.

Ólmos-fáradtan lépkedek,

ez a nap nehéz volt, felfalt.

Nem vágyom másra, mint

haza, haza...

Még párszáz méter, mit tennék.

Úgy érzem, gondolataim nincsenek,

de legalábbis nincs,

mit annak nevezhetnék.

Ez egy állapot az ötvenfokos

negyvenperces buszút

és a "haza" között...

Homlokomon a hőség

kottákat pöttyözött...

S most meglátlak, pipacs!

Ott, hol az aszfalt megrepedt,

tűsarkak nyoma körülötted,

s te kihajtottál, élsz, virulsz,

pompázol diadalmasan,

holott se árnyék, se víz,

s jövődért, úgy tűnik,

percig sem aggódsz...

Jaj, te pipacs!

Holnapra eltikkadsz...

Ehhez képest... ugyan már...

mi is az én problémám?