Depresszi�

Int a Hajnal.

El�zi az �j v�gtelennek t�n� �rnyait.

Jelez az �ra:

elm�ltak a semmir�l sem tud�, felejt� perceim.

Kezd�dik.

M�r v�rnak a tov�bb-l�t m�g nem sejthet� �r�i.

S ha bev�gzem napi k�ldet�sem,

�jra v�rnak az �jnek gy�gy�t�,

csendes megsemmis�l�st hoz�,

tov�bb�l�shez er�t ad�

kegyes pillanatai.

Az �n pillanataim. Szeretem �ket.

Sz�vem addig boldog,

m�g nem tolakodnak tudatomba

a legy�zhetetlennek l�tsz�,

k�nnyebbs�get tipr�

balj�s Reggelek.

Hol vagy, Istenem?

Most seg�ts nekem!

Nyiss r�st az �thatolhatatlannak l�tsz� falakon,

k�ldj lelkembe f�nyt, sz�lj bennem,

mint annyiszor,

adj er�t, hogy elviseljem;

nyugalmat, mit k�nl�d� lelkem

m�r csak az �j irgalma �ltal

hagy nekem.