Visszakapott sz�vem

Nem l�ttam az eget �n k�knek,
a f�k lombj�t igaz�n z�ldnek,
nem l�ttam felh�t, nem �reztem es�t,
mert Te volt�l mindenekel�tt.

Azt hittem, att�l z�ld, att�l k�k,
mert Te vagy, s csak att�l sz�p.
Kitisztult minden, s hi�ba rideg,
hi�ba sz�rke �s hi�ba hideg…
Minden megv�ltozott �s hely�n van
maga a k�zzelfoghat� val�s�g: elm�lt a ny�r,
�s felfogtam, hogy Te nem vagy m�r.

�gy van j�l. Gondolom, h�l�s lehetek neked,
mert azt l�tom, azt �rzem, mit l�tnom �s �reznem kell.
K�lt�znek a fecsk�k, g�ly�k, darvak;
k�lt�zik a sz�vem is vissza: m�r n�lam marad.