Képzelet szárnyán

A kilométerek úgy fogynak el

a vonatkerekek alatt,

mint amilyen gyorsan eltelt

veled, kedves, ez a két nap.

Felnézve, fáradtan bámulnék ki

a rohanó vonat ablakán,

s egy idő múlva rájövök,

nincs mit nézzek az éjszakán…

A vonatablakon tükörként

sápadt arcom néz vissza rám,

mögötte keret a sötétség, s hozzád

repít vissza a képzelet szárnyán.