Ap�m s�rj�n�l

Nagy volt�l �s er�s,
�gbe n�ztem r�d,
gyermekszemem azt is l�tta,
amit senki m�s.

Sz�p volt�l �s b�tor,
tiszta, nemes sz�v,
nem ismert�l f�radts�got,
ha csal�d, munka h�v.

�rt�krended volt a
becs�let, igazs�g
el�g sokszor l�ttad k�r�t,
hogy nem alkudt�l.

Itt �llok most, l�tod,
s�rk�ved el�tt,
elmerengek �leteden
annyi eml�k k�zt…

Sok �ve elment�l,
s n�ha meggy�t�r,
nem figyeltem el�gg� r�d
s bizony, r�m-r�mt�r…

Az utols� �vek
szenvedve teltek,
szebbet, jobbat adtam volna
mai eszemmel.

Itt �llok, j� ap�m,
�rzem sz�p lelked,
kicsordul� k�nnyeimben
�rz�m eml�ked.