Közelebb, közelebb...
Már félúton járok, közelebb, közelebb…
A napraforgótáblák még így is oly szépek, barna tányérjaikkal sárga szirmuk nélkül is egyfelé néznek mindig megcsodálom, milyen érdekes...
Már félúton járok, közelebb, közelebb...
A sínek mellett árok, benne kis ér halad, partján a buzogány buzgón bólogat. Tükörképük nézik a víz foltos tükrében, hínáros medrében.
Már félúton járok, közelebb, közelebb...
Telepített erdők szabályos sorait talán kicentizték? Nyílcsíkként nyúlik messze szemhatárban, fasor-perspektíva szememet futtatja...
Már félúton járok, közelebb, közelebb…
Van egyfajta virág - nem tudom a nevét – száraz virág lesz belőle, tőle lila a rét. Régen mennyit szedtem! Felkötve-lógatva megszáradt, díszem lett...
Már félúton járok, közelebb, közelebb...
Itt-ott pazar villák, üdülőnegyedek, sín mentén egy lakókocsi a környék szeméttelep... deszkákon ülő emberek lábasban turkálnak... mellettük kutya szoptat...
Lassan hozzád érek, várj reám, várj reám... |